Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)

Kereskedelmi könyvek. 63 Tekintve tehát, hogy alp. a vitás 300 frtos és 150 frfcos tételre 1875:XXXVII nézve előadott ténykörülmények tekintetében felp.-t külön-külön fő-esküvel gl j, kínálta meg, melyet az alp.-nek visszakinált, ezen főesküt alp.-nek Hirsch Károly Henrik czégtag személyében megítélni s a per kimenetelét 300 írt és 150 írt tekintetében azok le vagy le nem tételétől függővé tenni kellett. Alp. továbbá kifogásolta a kereset 6. tétele alatt 1889. évi deczember 1-iki kelet alatt felmutatott 150 irtot azért, meri felp. ezen időben küldött ugyan (illetőleg a Popper és társai czég által küldetett) "neki 150 frtot, de nem a folyó számlái tartozásra, hanem iiz 1889. deczember 1-én lejárt váltójára. Tekintve, hogy felp. beismeri, hogy azon időben alp.-nél 150 frtos váltója volt, mely deczember 1-én járt le; tekintve, hogy alp. a 4-/. alatti utalvány-szelvénynyel, melynek valódisága kétségbe nem vonatott, igazolta, hogy ez a 150 frt, melyet akkor kapott, kifejezetten az 1889. deczember 1-én lejárt váltóra küldetett; tekintve, hogy felp. semminemű bizonyítékot nem szolgáltatott arra, hogy ő deczember 1-én a 47. alattiban emiitett 150 frton kivül még más 150 frtot is küldött volna alp.-nek, mert a K. alatti feladóvevény, mely szeptember 30-iki postabélyeggel van ellátva, a deczember 1-én állítólagos fizetésre nem vonatkozhatik; tekintve végül, hogy ez a kérdés, vájjon visszaküldte-e alp. felp.-nek a deczember 1-én lejárt váltót vagy sem? e perre nem tartozik, mert itt egyedül az a kérdés, hogy felp. folyó számlái tartozására fizetett-e deczember 1-én 150 frtot vagy sem? A kereset 6. pontja alatt felszámított 150 frtnyi fizetést az alp. által kínált, de a 47. alatti okirattal szemben szükségtelen főeskü mellőzésével, számításból feltétlenül kihagyni s ehhez képest felp.-t a 150 frt és kamataira nézve keresetével feltétlenül elutasítani kellett. C: A másodbiróság itéLío felebbezett részében helybenhagyatik * benne felhozott megfelelő indokoknál fogva és azért, mert nem bir törvényes alappal a felebbezésben felhozott az az érvelés, hogy a tévedés igazolása a K. T. 287. §-a alapján csupán a számadás átvevőjét s nem annak készítőjét is illeti meg; mivel egyrészt az idézett törvényhely ilyen megkülönböztetést nem tesz, másrészről alp. — a tévedés kiigazításához való jogát az E. alattiban kifejezetten fenn is tartotta; felp. tehát e számadási olyannak, a melyben netán becsúszott hiba többé kiigazítható nem volna, egyáltalában nem tekinthette; és mert peres felek között főleg az a kérdés lévén vitás: jogosítva van-e alp. a' számadásba becsúszott hibát kiigazítani, minthogy a vitás kérdésben felp. lett pervesztes a másodbiróságnak a perköltségre vonatkozó rendelkezése is helyesnek találtatott. (1892. évi deczember hó 29-én, 363. sz.) = Azonos: C. 366/1901. Perben álló kereskedők ellentétes könyvei. 109. Lf i. : Ha a mindkét fél részéről felmutatott könyvkivonatok egymástól lényegesen eltérnek, az elégséges ok ugyan arra, hogy mind a