Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)

Kereskedelmi czégek. czég alatt az üzlet folytatását a nélkül, hogy valami kötelezettséget 1815:*™ Tóna a volt czégtulajdonosra a jogutód későbbi ügyleteiből kifolyólag. 19 §> Ennek ellenére alp. elmarasztalható nem volt akkor, a midőn bizonyítást ígért, hogy alp. azután, hogy üzletét 1897 május 1-ével megszüntette, mit sem rendelt és vett át felp.-től, hanem alp.-nek fia: ifj. S. Á. rendelt a saját számlájára s a rendelést az vette át. Alp. panasza alaptalan. A K. T. 12. §-ának megsértéséről jelen esetben szó sem lehet: mivel az idézett 12. szakasz csak arról rendelkezik, hogy a jogutód a jogelőd beleegyezésével az üzletet, az eddigi czég alatt folytathatja, ez a szakasz arról nem rendelkezik, hogy a jogelőd kötelezettségei mily esetben szállnak át a jogutódra, vagy hogy a jogutód későbbi ügyleteiért a jogelődöt felelősség terheli. Ez a szakasz tehát a jelen ügy elintézésénél alkalmazásba sem jöhet. A felebbezési bíróság nem is ez alapon kötelezte alp.-t fizetésre, hanem azért, mert alp. megengedte, hogy az ő nevéből és különös cziméből álló be nem jegyzett czég alatt, melyet az üzleti világban ő használt, rajta kivül álló más személy kereskedelmi üzletet folytasson, a nélkül, hogy az illetők a czégjegyzékből, miután abba bevezetve nem volt, a változásról meggyőződést szerezhettek volna. Ezzel pedig a felebbezési bíróság jogszabályt nem sértett, mert felp.-t annak következtében, hogy megengedte, hogy fia az ő saját neve és czime alatt üzletét tovább folytassa, a nélkül, hogy erre a vele azelőtt a megállapított tényállás szerint állandóan üzleti összeköttetésben álló felp.-t értesítette volna, a fia által eme üzlet körében felp.-el szemben vállalt kötelezettségért a felelősség jogilag szintén terheli. Ezzel szemben alp.-nek a felülvizsgálati kérelmében tett az a puszta állítása, hogy felp.-el tudatta, hogy az üzlettel felhagyott és azt hasonnevű fiára ruházta, tekintetbe nem vehető, mert a felebbezési bíróság ítéletében az van megállapítva tényállás gyanánt, hogy alp. ezt a körülményt bizonyítani nem tudta, már pedig a felülvizsgálatnál nem az alp. egyoldalú előadd-, hanem a felebbezési bíróság részéről megállapított s alp. által egyébként meg sem támadott tényállás az irányadó. (S. E. 197. §.) Hasonló az a felhozott alp.-i uj állítás is, hogy, felp. abból is tudomással bírhatott az üzlet átadásáról, mert alp. fiának előzőleg is volt halüzlete s azzal felp. szintén összeköttetésben volt, a S. E. 197. §-ánál fogva tekintetbe szintén nem vehető. Nem bir alappal alp.-nek az a védekezése sem, hogy felp. az iparhatóságnál meggyőződést szerezhetett volna arról, hogy alp. üzletét megszüntette, mert erre nézve nem az iparhatósági nyilvántartás, hanem a hivatalosan közzététetni szokott czégjegyzék' szolgál, az üzlet, valamint az átadás pedig a czégjegyzékbe bevezetve nem volt. 1900. márcz. 29. G. 64. sz. = Azonos: C. 5918/1898. Pozsonyi T. G. 68/1900. K. és V. tez D. 542/1899.