Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)

104 Visszaélés a főnök bizalmával. kellett volna lennie a felp.-nek e rés^üen terhére rótt eljárásáról és pedig annál inkább, mert a társládának azon választmányi ülése is, amelyen felp. a vitás ajándékozást bejelentette, még 1899. évi jan. 24- én tartatott és azt az illetékes bányahatóság is tudomásul vette; minthogy pedig az alp. társulat ezen tudomása daczára sem bocsátotta el felp.-t azonnal a szolgálatából, ebből alaposan következtethető, hogy alp. felp.-nek ezen eljárását maga sem tekintette olyannak, amely miatt felp.-t szolgálatából felmondás nélkül azonnal elbocsáthatta volna. De nem fogadható el az alp. által a felp. terhére felhozott az az eljárás sem az alp. érdekeit veszélyeztető oly bizalmával való visszaélésnek, hogy az 1895. évben a telkek bekerítésére megszavazott 4000 frt összegből a felp. 1000 htot az igazgatósági épülethez egy istállónak és egy tyukudvarnak a felállítására fordított; mert az a körülmény, hogy felp. az általa megtakarított ezen 1000 frt összeget az alp. társulat előzetes megkérdezése nélkül más czólra fordította ugyan, de ugyancsak az alp. vagyonába építette, tekinthető ugyan a saját hatásköre túllépésének, de egyáltalán nem fogadható el az alp. érdekeit veszélyeztető oly bizalommal való visszaélésnek, mely miatt szolgálatából felmondás nélkül elbocsátani jogosítva volt volna; és mert az, hogy alp. maga sem tekintette alp.-nek ezt az eljárását ilyennek, kitűnik abból is, hogy az 1^95. évbon történt ezt az eljárását az alp. a felp.-nek csak 1897. július 6-á;i történt elbocsátása előtt soha nem kifogásolta annak daczára, hogy erről a fent emiitett igazgatósági határozat, de minden rendes üzletkezelés melLfct is köteles ellenőrzés folytán már jóval előbb tudomást kellett szereznie. Ami végül azt az alp. által felhozott azt a körütményt illeti, hogy felp. a társulat alkalmazottak részére az 1896. évi augusztus 22— 25- én folytatólag megtartott igazgat'sági ülésen megszavazott jutalékot már 189G. év végén fizette ki, holott azt csak az üzleti év végén, mely pedig az alapszabályok 33. §-a értelmében csak 1897. deczember 31-én járt le, volt volna jogosítva kiutalványozni, felp.-nek ezt a panaszolt eljárását sem fogadhatta el a C. azonnali elbocsátására jogos okul szolgálható visszaélésnek, mert egyrészt ez által az alp.-nek erről a fentiekből kifolyólag már előbb tudomása lévén, megállapítható, hogy ezt maga az alp. sem tekintette ilyen az 1884 : XVII. tcz. 94. §-ának tekintete alá eső visszaélésnek. Mindezekből folyóan tehát alp. nem lévén jogosítva felp. szerződésbeli igényeire való tekintet „'Ikül szolgálatából azonnal elbocsátani, felp. jogosan köve^ ni a n-ki szerződésileg biztos'tott 30.000 korona végkielégítési összeget, miért is abbeli kereseti igényét, a már felvett 6000 K leszámítása-* 1 a kereseti 24,000 korona összegbe megállapítani kellett. Az alp. viszontköveteléréből a fogyasztási áruk vételárán és biztosítási dij czimén koktélt 875 K 60 f llér jogerősen megítéltetvén, az igazgat'sági épületbe beép;' 't istálló és tyukudvarra fordított 2000 K, továbbá a fogyasztási ái ..raktár szabálytalan kezeléséből származott kár fejében követelt 6000 K és végül a G. L.-nek lile-