Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)

^eorpcls^ei-nély^et. 171 10 százalék jutalékot is kötelezett; e viszonyból folyólag tehát felp. 18'5:££ jogosítva van alp.-től, ki a vállalatok bevételeit és kiadásait kezelte, 55< §_ a számadás előterjesztését követelni, annál inkább, mert azon kérdés, vájjon a vállalatok eredményeztek-e tiszta jövedelmet és mennyit, s hogy esetleg a 10 százalék jutalék fejében mi illeti a felp.-t? csakis a számadás alapján állapitható meg. (1895. jun. 5. 8812/1894. sz.) = A részvénytársasági alkalmazottak jogi helyzetére lásd a 193. §-nál. Ipartörvény 1884. évi XVH. tcz. 96. §. 283. C: Az alp. társaságnál érvényben lévő szolgálati és fegyelmi 56. §. szabályok 27. §-a értelmében a társaság alkalmazottjai betegség esetén hat havi időn át teljes illetményeik élvezeteben maradnak. Ezen rendelkezés feltétlen és a szabályzatnak becsatolt egyik szakaszából sem tűnik ki az, hogy al 6. §-ban az igazgatóság részére megállapított az a jog, hogy szolgálatképtelenség esetén az alkalmazottat hivatalból is állandó nyugdíjba helyezheti, egyúttal feljogosítaná az igazgatóságot arra is, hogy a betegség okából szolgálatképtelenné vált alkalmazottját a 27. §-ban részére feltétlenül biztosított kedvezménytől is megfoszthassa. Ennek ellenkezője kitűnik különben a hivatkozott szakasz ama rendelkezéséből is, hogy csak a hat havi idő lejárta után történhetik intézkedés a betegség okából beállott szolgálatképtelenség miatti hivatalbóli nyugdíjaztatás iránt. Tekintve már most, hogy a felek közt nem vitás az, hogy felp. igazolt betegség czimén kérte 1902. évi szeptember hó 6. napján szabadságolását 1902. év deczember 31-ig terjedő időre: a szolgálati szabályok 27, §-a értelmében erre az időre őt teljes illetményei megillették. Nem változtat e megállapításon az a körülmény, hogy ugyanakkor, a mikor betegség okából szabadságot kért, felp. kérvényében egyúttal azt a kérelmet is előterjesztette, hogy a szabadságidő lejárta után, 1903. évi január hó 1. napjától kezdve nyugdíjaztassák, s az ama kérvényben kifejezett emiitett előterjesztés, szabadságidejére felp.-t megillető teljes illetmények iránti jogától már azért sem foszthatta meg, mert joga lett volna nyugdíjaztatása iránti kérelmét a szabadságidő lejárta után is előterjeszteni. Ezek szerint az alp. társaság felp.-t 1903. évi január hó elseje előtt hivatalból nyugdíjba helyezni jogosítva nem lévén, tekintve, hogy nem vitás az, hogy felp. teljes illetményei és az alp. társaság, illetve az ennek képviseletében eljáró igazgatóság által megállapított nyugdijösszeg közti különbletet az 1902. évi október, november és deczember havára eső része 442 korona 50 fillért tesz, alp.-t a jogtalanul visszatartott ezen különbözet fizetésére kötelezni kellett. De nem lévén vitás az sem, hogy felp.-t abban az esetben, ha nyugdíjaztatása 1903. évi január első napján rendeltetik el, évi 2860 koronában van nyugdíj fejében igénye: felp. kereseti kérelméhez képest meg kellett állapítani, hogy a felp. nyugdíjaztatása jogosan csak 1903. évi január első napián volt elrendelhető és így őt megillető évi