Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)

134 Meghatalmazott saját neveben kötött ftgyietei. 1875: XXXVII. harmadrendű alp.-ek felelősekké nem tehetők. Egyebekben az elsőbiró49C\ ság ítéletének vonatkozó indokai e helyütt is elfogadtattak. (1900. de' ** ezember 20-án, 6095. sz.) A meghatalmazott által saját nevében kötött ügyletek. 222. C. felülvizsgálati tanácsa: A felebbezési biróság Ítéleti tényállása szerint, a 2. r. alp. az üzletet, a melynek részére vásárolt, sajátjának mondta, saját nevében járt el a felp.-nél, s az ott tett megrendelésekről, mint saját megrendeléseiről beszélt és nem emiitette, hogy mint anyjának meghatalmazottja jár el, a hitelt pedig a felp.-től azzal az előadásával eszközölte ki, hogy megnősül és hozományt kap, s a felp. a hitelt tényleg akkor nyitotta, mikor tudomást szerzett arról, hogy a 2. r. alperes megnősült és hozományt kapott. E mellett az S. E. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás mellett a 2. r. alp. által vásárolt árukra nézve a vételügylet, s igy az abból eredő jogosultság és kötelezettség is közvetlenül a felp. és a 2. r. alp. között jött létre, mert meghatalmazott által a meghatalmazó közvetlen lekötése mellett kötött ügyletről csak akkor lehet szó, ha a meghatalmazott a meghatalmazó nevében szerződik; ellenben a saját nevében szerződő fél maga lesz jogosított és kötelezett még akkor is, ha az ügyletet más részére köti. Ezzel szemben a 2. r. alp. sikerrel nem hivatkozhatik a Kt. 49. §-ának 2. bekezdésére, mert ez csak a felől intézkedik, hogy a czégvezető és kereskedelmi meghatalmazott által a főnöke nevében kötött ügyletnél nem szükséges, hogy az ügylet világosan, vagyis kifejezetten a főnök nevében köttessék, hanem elég, ha a fenforgó körülményeknél fogva, a szerződők akarata szerint az ügylet a főnök nevében kötöttnek tekintendő. Tehát itt is a főnök nevében kell az ügyletnek megkötöttnek lennie, csakhogy az, világos kifejezés hiányában, csupán a szerződőknek a körülményekből következtethető akarata szerint is fenforgónak tekinthető. A jelen esetben azonban a felebbezési biróság a feleknek ilyen akaratát nemcsak hogy meg nem állapította, hanem ellenkezőleg, a' megállapítok tényállás szerint, a 2. r. alperes kifejezetten saját nevében járt el az ügylet megkötésénél, és a felp. a 2. r. alp.-nek vagyoni körülményeire való tekintettel adta hitelbe az árut. Ekkép tehát a 2. r. alp. mint közvetlen szerződő fél tartozik a kereset tárgyát tevő vételárral, és mellékes az a kérdés, hogy az üzlet, a mely részére a vásárlás történt, egészben vagy részben az alperes tulajdona-e? hanem elég az, hogy a 2. r. alp. azt sajátjának mondotta s hogy e mellett az állítása mellett saját nevében kötötte az ügyletet. A felebbezési biróság tehát vételártartozás czimén a 2. r. alp.-t helyesen marasztalta s igy nem sértette meg a felülvizsgálati kérelemben felhozott azt a jogszabályt, hogy jogezim nélkül kötelezettbe nincs. (1902. február 20-án G. 561/1901. sz. a.)