Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)

130 A meghatalmazottak ügyleteinek jogi hatása. fogadúsa előtt kérdezősködött, mig M. J.-néről szó sem volt. Ugyanazért felp.-nek M. J.-né ellen, ki üzleti viszonj^ban vele nem állott, kereseti joga e czimen nincsen. (1888. jul. 25. 1058. sz.) Bpesti T.: Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, alp.-t a kereseti tőké s jár. megfizetésére kötelezi. Indokok : Alp. ama védekezését, hogy a keresetben érintett árut nem felp.-től. hanem M. B.-tól vette meg, a felp. által C. alatt becsatolt vasúti feladó-levél és alp.-nek az a beismerése, hogy az ebben jegyzett árut (565 kgr. czukor) felp.-től tényleg megkapta, megezáfolják, mert az emiitett körülmények egybevetéséből az tűnik ki, hogy az áru megvételt nem M. B.-nál, hanem M. B. utján felp.-nél történt. Az árunak beismert kézhez jutásával szemben már most alp.-t terhelte annak bizonyítása, hogy a vételárt kifizette; de ezt nem tette, a mennyiben az a mivel sem bizonyított állítása, hogy a vételárt M. B.-nak kifizette, felp. kifogásával szemben figyelembe nem jöhet, azt pedig, hogy a vételárt felp.-nek fizette volna meg, alp. nem is állította. Az a körülmény, hogy M. a kereseti áruk vételára fejében is váltót adott felp.-nek, alp.-t a fizetési kötelezettség alól fel nem menti; mert igaz ugyan, hogy a váltó a kereskedelmi forgalomban a készpénzt helyettesíti, de a vételár a váltóval kifizetettnek csak akkor tekinthető, ha a váltó lejáratkor tényleg beváltatik; hogy pedig ez megtörtént volna, alp. nem is állítja, sőt maga adta elő, hogy M. B. csődbe jutott, s az alp. által felhívott tanú szerint a vételárt helyettesitőnek mondott váltó behajtása iránt felp. sikertelen kísérletet tett. Ezek szerint alp.-t a felp.-től megkapott árunak vételára erejéig felelősség terhelvén, őt az összegileg nem kifogásolt kereseti tőke s jár. megfizetésében elmarasztalni kellett. (1889. jun. 4. 8271. sz.) C: A kir. ítélőtábla ítélete megváltoztatik és az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben azért, mert felp. azt is tartozott volna bizonyítani, hogy M. B. az árut alp. számlájára rendelte meg, azt pedig nem tette, minthogy ebben a tekintetben a kereskedelmi könyve bizonyítékot nem képez és mivel az a körülmény, hogy felp. nem alp., hanem M. B. által adatott magának váltó-elfogadványt a vételár biztosítása végett, épen ellene szól, vagyis arra mutat, hogy felp. M. B.-t tartotta adósának, mivel sem igazolván azt, mintha M. B. csak kezességet vállalt volna volna alp.-ért. (1890. máj. 1. 1474.) 220. C: Alp. azon az alapon támadja meg a felebbezési bíróság Ítéletét, hogy a felebbezési bíróság helytelenül alkalmazta jogszabályul azt, hogy a czég bejegyzett birtokosa feltétlenül felelős a czég neve alatt folytatett üzletbe szállított árukért, a jelen esetben a kérdéses ügyletet maga E. L. igazoltan saját számlájára gyakorolta, hogy ilyen körülmények között E. L. nem volt és nem is vélelmezhető az alp. meghatalmazottjának, de a Kt. 47. §-ához képest a vélelmezett meghatalmazott jogkörébe a jelenleg kérdéses nagymérvű hitelek igénybevétele nem is tartozik, — hogy nem volna alkalmazható az a jogszabály, hogy mindenki megtériteni tartozik a mivel jogtalanul gazdagodott, mert alp.