Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)
Kereskedelmi meghatalmaztak. 121 alp. a kereseti ügyletet kötötte, felp. mint főnök által felhatalmazta- 1875:XXXVH. tott-e arra, hogy alp.-nek a kereseti áruk vételárából 20% árleengedést 4g g engedélyezzen? Minthogy pedig a felp. által tagadott ezen ténykörülmény valóságára nézve alp. az általa felhívott s erről mitsem tudó tanuk vallomásával semmi bizonyítékot sem szolgáltatott; s minthogy alp. erre az esetre a vitás ténykörülmény bizonyítása tekintetében felp.-t főesküvel is megkínálta, felp. psdig a neki kinált esküt elfogadta: azt a tényállásnak megfelelőleg szerkesztett alakban felp.-nek megítélni és letétele esetére alp.-t a kerosoti hátralékos vételár, ennek részében kifogásolt kamata fizetésére kellett kötél, zni, mert akkor a felhatalmazás ténye nem lévén igazolva, ha az utazó a vételárból a keresetének megfelelő összeget le is engedett volna, ez a fentebbiek szerint felp. jogára mi befolyással sem lehet; következétkép alp. a kialkudott vételárt, melynek összege egyébként vitássá nem tétetett, egészben megfizetni köteles. Az eskü le nem tétele esetére ellenben a felhatalmazás ténye beigazolva lesz; de miután felp. azt is tagadta, hogy az ügyletet létesítő utazója a vételárból az alp. által állított 20% összeget leengedte, és miután ezt az állítást is az alp. által felhívott tanuk közül egyedül cí-ak A. J. igazolta: eme részbizonyiték kiegészítése végett aip.-nek a prdts. 236. §-a értelmében a pótesküt megítélni s felp.-t keresetével csak arra az esetre kellett elutasítani, ha nemcsak a felhatalmazás, hanem a leengedés ténye is teljesen bizonyítva lesz. Ha pedig felp. a főesküt le nem tenné, de alp. sem tenné le a részére megítélt pótesküt, a jelen ítélet rendelkező részében foglalt összegek megfizetésére alp. erre az esetre is kötelezendő volt, mert ekkor csak az lesz bizonyítva, hogy az utazó árleengedésre fel volt hatalmazva, de nem lesz bizonyítva az, hogy az utazó a keresetének megfelelő összeget tényleg leengedte volna. (1890. márcz. 12., 5686/1889. sz.) C.: A másodbiróság ítélete a benne foglalt indokoknál fogva helybenhagyatik. (1891. január 23., 1890. évi 871.) 206. B p e s t i T.: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja indokai alapján és azért, mert az 1875: XXXVII. tcz. 351. §-a szerint abban az esetben, ha a vevő az átvétel iránt késedelemben van, eladónak jogában áll ugyan az árut a vevő veszélyére közraktárban elhslyezni, vagy magánszemélynél letenni vagy eladni és a késedelemből eredő kárt követelni. A jelen esetben a nyilvános árverés jogkövetelményeinek az nem állván útjában, hogy megelőzőleg eladó arról értesítette vevőt, ha a késedelem daczára kész lenne ujabbi teljesítési határidőt engedni, mely kedvezménynyel azonbaa vevő nem élt: továbbá az a körülmény is, hogy az átadás alatt álló lóherből 1131 kiló a szerződés ellenére ro&tálatlan volt, a többi lóhermag értékének különbözete iránti kereseti követelésre befolyással nem lenne, de a kir. ítélőtábla nem találta bizonyítottnak, hogy az áru eladását felp. megfelelő helyen, azaz a szállítás kikötött helyén eszközölte volna, e nélkül pedig az árverés foganatosítása a kártérítés alapját megállapító joghatálylyal nem bi"
