Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)

104 Kereskedelmi meghatalmazott jogkörének bizonyítása. 1875: XXXVII. lett volna, sőt hallgatag beismerte azt, hogy a jalen váltó-ügylet alapját 43 képező vételi ügyletet közvetlenül felp.-sel kötötte, és azt sem bizonyította, hogy nevezett W. Gyula fizetések felvételére felp.-től előzetesen külön meghatalmazást nyert volna; mégis a felp. által nem kifogásolt 5./. alattib 51 kitűnik, hogy alp. ugyancsak 1896. évben a vitás fizetések előtt is teljesített W. Gyula kezéhez fizetést, a mit felp. az 57. alattivaí nyugtatett a nélkül, hogy alp.-t a további fizetéseknek W. Gyula kezéhez leendő teljesítésétől eltiltotta volna, a mi pedig kötelessége lett volna az esetben, ha a nevezett W. Gyula alkalmazottja kezéhez történő fizetőseket joghatályuaknak elismerni nem kívánta. Az a. tehát W. Gyulánál történt fizetés jóváhagyását foglalván magában, alp. a most nevezettnak kezéh. : jogosan fizetett mindaddig, a mig felp. őt arról, hogy W. Gyula alkalmazottja megszűnt lenni, nem értesítette. De hogy W. Gyula felp. hallgatólagos beleegyezésével felp. részére joghatállyal vehetett fel fizetéseket, bizonyítja a 7*/, a. is; mert az esetben, ha nevezett pénzek felvételére jogosult nem volt, a 77. alattiban foglalt értesítés szükségtelen lett volna. Ily tényállás mellett pedig nem volt figyelembe vehető felp.-nek azon kifogása sem, hogy a vitás fizetések nem a peresített váltóra vonatkoznak; mert akkor, midőn egyidejűleg beismeri azt, hogy alp. W. Gyula kezéhez az ő jóváhagyásával már korábban is teljesített részletfizetést azon bor vételárára, melynek hátralékáról a peres váltó kiállíttatott, azt, hogy a peres fizetések alp.-nek valamely más tartozására történtek, felp. tartozott volna bizonyítani, ezt azonban felp. nemcsak, hogy nem bizonyította, de nem is állította. A 4. tétel alattira vonatkozólag alp. a felp. által nem kifogásolt 87. alattival igazolta, hogy a peresitett váltóra 38 frt és nem 35 frt 94 kr. értékű hordókat küldött, s hogy felp. ezen 38 forintot már váltókövetelésébe beszámította és alp.-t erről értesítette is. (97. ápr. 27. 5104.) C: Hh. (97. decz. 22. 1056.) 179. Győri T.: A felebbezési bíróság által megállapított és meg nem támadóit tényállás szerint H. J.-nak, ki 1892. előtt a «H. testvérek^ czég alatt keletkezett közkereseti társaság tagja, azután pedig 1896. évi szeptember haváig annak alkalmazottja volt, működési köre a felp. czégnél ugy az 1892. évet megelőzőleg, mint azután is az üzletben levelezésekre, költségelőirányzatok elkészítésére, a szükséghez képest a pénztárnok helyettesitésére, az üzleten kivül pedig a munkálatokra való felügyeletre és ügyletek kötésére terjed; s habár a czáget illető követelések beszedésére meghatalmazást kifejezetten nem nyert, mégis sokszor megtörtént, hogy a felp. részéről teljesített munkálatokért járó összegekei az üzlethelyiségen kivül, átvette, a felp. czég pedig a fizetést elkönyvelte a nélkül, hogy akár a fizetés ezen módja ellen a fizetőnél óvási emelt, akár a fizetést a maga részéről külön nyugtázta volna. Meg var állapítva az is, hogy alp. hosszú időn át volt a felp.-sel üzleti összeköttetésben, s a felp. által részére teljesített munkálatokból származott tartó zását H. J. kezéhez máskor is fizette a nélkül, hogy ez ellen a felp.f-zég észrevételt tett volna. A C) alatti értesitvénvben a feb. czéer az