Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)

Kereskedelmi meghatalmazottá!:. 100 bizonyította: a peres adásvételi ügylet, még ha annak íelp. és alp/-il6,l>:™ megbízott közt létrejötte bizonyítottnak tekintetnék is, alp.-re nézve nem 43 ^ kötelező s azon jogügyletből felp. alp. ellenében jogokat nem érvényesíthet. Helyesen utasította el, tehát a kir. törvényszék felp.-t keresetével (1901. január 8. 3103. sz.). C: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik, az elsőbiróság ítéletében felhozott indokoknál fogva. (1902. január 30. 509/1901. szl) Kereskedelmi meghatalmazott jogkörének bizonyítása, meghatalmazás következtetése a tényekből. 176. C: Az a kérdés, hogy a kereskedő nevében eljárt személy annak kereskedelmi mcghatalmazottja-e, jogkérdés ugyan, de a meghatalmazás terjedelmének meghatározása a tényállás megállapításának körébe tartezik. A kereskedelmi meghatalmazás érvényességéhez annak irásba foglalása nem szükséges. (1875 : XXXVII. tcz.. 43., 288. §§. 1893: XVIII. tcz. 185., 197. §§.) (1896. ápr. 23. G. 23. sz.) 177. C.: Tekintve, hogy felp. nem vonta kétségbe alp.-nek azon előadását, mely szerint G. Márton, a L. és B. czég hadházi üzletében, a czégtulajdonos jelenlétében, külön alkudott alp.-sel, együtt állapodtak meg a vételárban, a fizetésre határidőt ő szabott» tekintve, hogy K. Sándor tanú esküvel erősített vallomásában bizonyítja alp. által előadott G.-el folytatott külön alkut és alp.-nek a fizetésre halasztás engedélyezésiét, ezen bizonyított tényekkel egyfelől meg van czáfolva felp.-nek azon állítása, hogy G. Márton az üzletben csupán mint segéd volt alkalmazva, másfelől azok alapján G. Mártont oly kereskedelmi meghatalmazottnak kell tekinteni, kinek jogköre a Kt. 43. §-a értelmében az üzlet folytatásával rendszerint járó teendőkre, tehát az üzlet künnlevő követeléseinek az üzleten kívül is felvételére kiterjedt. Midőn pedig felp. azt állítja és per adatai szerint is való, hogy G. a vételár felvétele idejében az üzletből el volt bocsátva, felp. jogelődének kötelessége lett volna a czég adósait erről értesíteni; ennek elmulasztásából folyó következményt felp.-nek viselni kell. (88. ápr. 1099.) 178. P é c s i t s z. : Alp. kifogásait arra alapítja, hogy felp. által peresített 179 forint váltóra: 1. 1896. augusztus 28-án felp. alkalmazottja W. Gyula kezéhez 30 forintot; 2. Ugyanennek 1896. szeptember 6-án 36 forintot: 3. felp.-nek postán küldött 75 forintot; 4. üres hordókat küldött 38 forint értékben; összesen tehát 179 forintot, a váltó egész összegét megfizetvén, felp.-nek a peresített váltó alapján már mivel sem tartozik. Felp. a 3. tétel a.-it teljesen, a 4. tétel a.-iból pedig 35 írt 44 krt beismert. Az 1. és 2. tétel a.-ikra nézve azonban tagadta W. Gyulának pénzfelvételre jogosultságát, azt állítván, hogy nevezettet már több év előtt szolgálatából elbocsátotta... Ezekkel szemben ugyan az alp. sem bizonyította azt, hogy felp. nevezett W. Gyulát kereskedelmi utazó minőségben, telepe helyén kívül ügyhtek kötésével m:gb!ztá, tehát hogy nevezett a törvény erejénél fogva fizetések felvételére jogosult