Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 1. (Budapest, 1905)

80 üzletvezető ügyleteinek jog-hatálya. l875|XXXVn.]ez5 jegyen alapuló jogok a forgatmányosra mennek át; mert az ily 43 e kötelező jegy által kötelezett adós csak oly kifogással élhet, mely magá* az okiraton vagy a közte és az okirat birtokosa között fenforgó viszonyon alapul; mindezekből, valamint a Kt. 297. §-ában foglalt rendelkezésből pedig következik, hogy a rendektre szóló kötelező jegy alapján vállalt kötelezettség a váltói kötelezettség elvállalásával egy tekintet alá esik, az általános kereskedelmi meghatalmazott tehát — különös felhatalmazás nélkül — rendeletre szóló és kötelezettséget megállapító kötolező jegy kiállítására jogosítva nincs. (1897. okt. 26. 269.) Üzletvezetővel kötött ügyletek foghatálya. 161. C.: Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik, és alp. köteleztetik felp.-nek 1194 frt 76 kr. tőkét, ennek 1893. deczember 20-tól járó törvényes kamatait stb. 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett feltétlenül megfizetni. Indokok: A per adataival, jelesül az alp.-nek perbeli beismerésével bizonyítva van, hogy alp.-nek Kis-Iratos községben két szatócsés rőfös-üzlete volt, a melyeknek vezetésével S. D. volt megbízva; bizonyítva van továbbá, hogy felp. a kereseti árukat az alp. ezen üzlete részére szállította és hogy azok az alp. fentnevezett üzletvezetője által az alp. üzlete részére át is vétettek és abba beruháztattak. Az alp.-nek a per ezen adatai szerint a Kt. 43. és 49. §-ai értelmében megállapított felelősségén pedig az a körülmény mit sem változtathat, hogy a fentnevezett üzletvezető mint kereskedelmi meghatalmazottnak jogköre, a perhez csatolt meghatalmazássi szerződés «^ pontja értelmében nem terjedt ki arra is, hogy az alp. nevében hitelbe vásárlásokat tehessen, nem pedig azért, mert egyrészt az eladó íél a kereskedelmi megbízottól csak annak igazolását követelhet', hogy az ügylet megkötésére jogosítva van; ez a jogosítványa az üzletet megkötötl S. D.-nak pedig már üzletvezetői minősége által jogosan vélelmeztetett igazoltnak felp. által, mig ezzel szemben az eladó a dolog természeténél fogva nem lehet kötelezve, de nem is állhat módjában megvizsgálni azt, hogy a meghatalmazott a meghatalmazótól nyert utasítás minden pontját betartja-e vagy sem, azt pedig alp. nem is vitatta, hogj felp.-nek tudomása lett volna arról a korlátozásról, a melylyel alp. a 4. a. szerződés c) pontjában S. D. üzletvezetőt a hitelben való vásárlástól eltiltotta; másrészt pedig azért, mert az alp.-nek a kereseti áruk vételára erejéig való felelősségét már magában véve az a körülmény is megállapítja, hogy ezek az áruk az alp. tulajdonához tartozó üzletébe, tehát az ő vagyonába beruháztattak, azt pedig nem is állította, hogy azoknak értékét akár a megrendelő S. D.-nak, akár másnak megtérítette volna. Mindezek alapján mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával alp.-t a kereseti tőke stb. megfizetésében feltétlenül marasztal kellett. (1896. szept. 2. 251. sz.)