Vavrik Béla (szerk.): Közjog és közigazgatás (Budapest, 1906)

Képviselőválasztási bíráskodás. 69 A valódi tényállás ugyanis az, hogy St. 1901. szept. 23-án, még mielőtt gr. F. őt házánál egy más czélból meglátogatta volna, felkérte azokat a gazdákat, a kik az ő földjeit szántani szokták, hogy estére jöjjenek hozzá, mert már hat év óta volt szokás tanúnál, hogy a földjeit szántó gazdákat, kik azért pénzt nem fogadtak el, megvendégelte; igy jöttek házához azon este tizenketten, kik közül azonban kettő nem is választó, négy H.-párti és csak hatan gr. F.-pártiak, kiket aztán meg is vendégelt; az ezt követő csütörtökön pedig meg is szántották földjeit a megvendégeltek közül nyolczan, a többiek a szántást tavaszra Ígérték. P. K. tanú a H.-párt egyik vezető embere is megerősíti St. előadását a megvendégelés czélját illetően, a mennyiben eskü alatt tett vallomásában azt mondja, hogy a megvendégelés alkalmával ő is St. házába vetődve, ama kérdésre, hogy mi czélból jöttek össze? a vendégektől azt a választ nyerte, hogy ők holnap a tanítónak fognak szántani és hogy amúgy tréfásan tett jelentéktelen megjegyzéseken kívül ott, az ő jelenlétében választásról szó sem volt. Tekintve pedig, hogy eme tényállás mellett aZ, hogy St. J. azokat a gazdákat gr. F. A. megbízása és rendelkezése folytán azon czélból, hogy azok reá szavazzanak, vendégelte volna meg, bizonyítást nem nyert és az eskü alatt kihallgatott képviselő is azt mondja, hogy az a megvendégelés, melyről előzetes tudomással nem bir, tudta, akarata és beleegyezése nélkül történhetett, mivel ő St.-t nem hatalmazta fel arra, hogy megválasztatása érdekében valami mulatságot rendezzen: a felhozott tényállítás nem volt a kérvényezők által felhívott 3. §. 6. pontjának tekintete alá eső érvénytelenségi ok megállapítására elégségesnek tekinthető. Minthogy a bizonyítás eredménye a 3. §. 2. és 6. pontjaiban foglalt érvénytelenségi okok alapjául szolgálható tényá^itások egyikét sem állapította meg, kérvényezőket minden irányban alaptalan kérelmükkel el kellett utasítani. (185/902.) (Báró Harkányi János.) 128. C. II. t.: Ha a képviselőnek az a cselekedete, 'hogy a választóknak italokat töltöget, s ugyanakkor azokat az ő érdekében való eljárásra felhívja, egyes oly esetekben minősíthető is a 3. §-nak 6. pontja alá eső visszaélésnek, midőn az összejövetel rendezéséből annak czélzata, a kiszolgáltatott italok mennyiségéből és egyéb körülményekből pedig az is kétségtelen, hogy a megvendégelés a szokásos vendéglátás határait meghaladja: Szadeczky Pálnak az a vallomása, hogy midőn br. H. J. beszámoló beszédét tartotta, több igarfalvi választó a plébániára ment s azokat iá plébános pálinkával kínálta meg, s mikor ezek poharaikat kiürítették, másodízben azokat br. H. J. töltötte meg; továbbá N. M.-nak az a vallomása, hogy ;a képviselő a facseti plébános lakásán kiszolgáltatott villásreggelinél az ott jelenlevőknek pálinkát töltögetett s azokhoz felhívást intézett az iránt, hogy érdekében járjanak el — ily esetekre nem vonatkozik. Mert Szadeczky P. maga azt álli-