Vavrik Béla (szerk.): Közjog és közigazgatás (Budapest, 1906)

12 Képviselőválasztási bíráskodás. 1899: XV. szerűen csak az következik, hogy az illető hatásköre szünetelt, de még t-"cz" meg nem szűnt, ellenben lemondás utján a főszolgabírói állásnak, illes' p' tőleg a főszolgabírói hatáskörnek megszűnésére és ennek idejére nézve nem maga a lemondás, hanem ennek a dolog természeténél fogva az illetékes közeg részéről elfogadásra, illetőleg a felmentés bekövetkezése az irányadó (hasonló értelemben határozott a kir. Curia 158/cur. bir. 1902. szám alatt). Már pedig az 1886. évi XXI. t.-cz. 47. §. h) pont/i szerint, amint ezt a magy. kir. belügyminiszter részéről az 1901. évi XX. t.-cz. 32. §. által nyert törvényhozási felhatalmazás alapján 125000/902. szám alatt kiadott rendelet 12. §-a is kiemeli, a választott tisztviselő, tehát a főszolgabíró lemondásának elfogadása felett, illetőleg e tekintetben a felmentés iránt a közgyűlés határoz. Minthogy azonban a felek között nem vitás az, hogy R. I. többször ismertetett lemondásának elfogadása felett, illetőleg e .ekir.tetben a felmentés iránt Trencsén vármegye közgyűlése az 1905. évi január hó 26-ik napját megelőző három heti idő előtt nem határozott, mindezeknél fogva és még azért is, mert a XVI/a. alatti okirat tartalma szerint Trencsén vármegye alispánja az illető lemondást különben is csak feltételesen fogadta el, kétségtelen, hogy R. I.-nak illető főszolgabírói állása az 1905. évi január hó 26-ik napját megelőző 3 heti időben is a zsolna-rajeczi választókerület egy részére törvényszerűen még mindig kiterjedt, és így R. I. az 1899. évi XV. t.-cz. 166. §. második bekezdése szerint az 1905. évi január 26. napján abban a választókerületben országgyűlési képviselőnek a törvény értelmébe.i választható nem volt. (111/905.) Vesztegetés leszavazott választóval szemben. (Dr. Egry Dezső.) 3. §. 2. p. 13. C. I. t.: A C. tényként megállapította, hogy E. D. abban a meggyőződésben, hogy a fent felsorolt választók még nem szavaztak és a másik jelöltre akarnak szavazni, azt az Ígéretet tette, hogy készkiadásukat ^megtéríti, de ez nem tehet ki többet 2—2 forintnál. E tényekből a C. azt következtette, hogy a fent körülirt ígéretet E. D. abból a czélból tette, hogy az illető öt választó ő reá szavazzon, annál inkább, mert E. D. eskü alatti vallomása szerint ő azt az Ígéretet közvetlenül és nyomban H. L.-nek hozzája intézett ama kijelentésére tette, hogy ez és társai V. H.-ra akarnak szavazni, de ez majd beszél társaival, mit ad E., D.? Nem bir alappal az a védelem, hogy az illető választók közül kettő már a másik jelöltre s utóbb a többi három is ugyanarra a (másik jelöltre szavazott és hogy az ígéret tétele időpontjában E. D.-nek esetleg elérhetetlen többsége volt és igy az illető választók .szavazatára, mint ezt nekik ki is jelentette, szüksége nem volt. Mert a 3. §. 2. pontjában meghatározott cselekmény feltétlen érvénytelenségi ok, mely