Büntetőjog és bűnvádi eljárás 2. Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Melléktörvények vétségekről és kihágásokról. Sajtótörvény. Bűnvádi perrendtartás (Budapest, 1906)

Ktk. 129. 81 255. V.-ak csak annyit ismertek be, hogy ők 1884. évi márczius hó 3-án virradóra G. Péter pinczéjéből két fordulóra 4 öntöző-kanna s másfél vagy két héttel előbb pedig S. István -(pinczéjéből két kanna bort elloptak. Az egyik kanna bort K. János lakására vitték, ki abból ivott. Szék esi éh ér vári tsz.: K. J. vádlott beismeri ugyan, hogy egy izben T. Dávid és Z. Ferencz hajnalban lakására mentek, egy kanna bort vivén magukkal s midőn ennek hol szerzése iránt kérdést intézett hozzájuk, azt mondták, hogy T. Dávid pinczéjéből hozták B igy semmi rosszat nem sejtve, a borból ő is ivott, sőt hogy a bior lopott voltát nem is gyanította, hivatkozik azon körülményre', hogy még a szomszédságában beszállásolva volt katonát is áthivta magához; jóllehet ezen ténye által ellenében az orgazdaság tényálladéka nem forog fenn, mégis azonban, tekintve, hogy majdnem éjjel hozták hozzá a bort. ezen körülményből tehát gyaníthatta annak lopott voltát, ezeknélfogva vádlott a Ktk. 129. §-a szerint minősülő tulajdon elleni kihágás vétségében volt vétkesnek kimondandó. (1885. okt. 17. 3917.) Bpesti T.: Hh. (1886. január 26. 36083/885. sz.) C: Hh. (1888. február 21. 132.) 256. B pesti T.: Vádlottnak meg nem czáfolt védekezése szerint a szóban forgó váltót egy közelebbről meg nem határozható Groszmann nevü egyéntől vette. Az a körülmény, hogy vádlott ismeretlen egyéntől kibocsátói aláírást nélkülöző váltót akként vett meg, hogy az azon kötelezettként feltüntetett panaszosnak anyagi körülményeit nem ismerte, arról tanúskodik, hogy vádlott gyanította, miként az elárusító a kínált tárgynak tilos módon jutott birtokába. Ennélfogva ellenében a Ktk. 129. §-a helyesen alkalmaztatott. (1889. május 7. 11,559. sz.) C: A felebbezés visszautasittatik. (1889. okt. 11. 7742. sz.) 257. C: G. Zs. vádlottnő a sikkasztást elkövetett Sch. A. iskolaszolgával 1901. június 1-én szokatlan módon megszökött és habár a a sikkasztás tényéről tudomással nem birt is, abból a körülményből, hogy az utazás alatt a szolgai állásban levő Sch. A. pazarul költekezett, a mi vádlottat arra birta, hogy a pénz eredete felől kérdezősködött lis abból a körülményből, hogy Sch. A. az ő számára jelentékeny értékű ékszereket és czipőt is vásárolt, gyanította, hogy a pénz valamely törvénybe ütköző cselekmény Utján jutott Sch. A. birlalatába és tőle mégis elfogadta a reá fordított kiadásokat, a mely tény büntetendő cselekmény tényálladékát (Ktk. 129. §.) foglalja magában. (1891. deczember 14. 7612. sz.) 258. C.: E. M. a K. A.-tól vett kerékpárnak uj számot adatott, holott arra szükség nem volt, mert az adó az év végéig ki volt fizetve, a miről vádlott ugyanazon hivatalnál, a melynél az ujabb számot megváltotta, könnyen meggyőződhetett volna, és minthogy a kerékpárnak Döntvénytár. Büntetőtörvénykönyv. II. ti