Büntetőjog és bűnvádi eljárás 2. Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Melléktörvények vétségekről és kihágásokról. Sajtótörvény. Bűnvádi perrendtartás (Budapest, 1906)

64 Ktk. 93., 99., 102. §§. állott, ezzel ellenkező cselekménye tehát a Ktk. 93. §-ának utolsó bekezdésében meghatározott kihágás tényálladékát képezi. H. J. vádlott felmentendő volt, mert a tárgyalás során kiderült, hogy ő mint főnök a kérdései éjjel a gyógyszertárban nem volt; a gyógyszer kiszolgáltatásának megtagadásáról tudomással nem bírt s igy az okleveles gyógyszerész-segéd cselekményeért büntetőjogilag felelősségre vonni nem lehetett. (1892. ápr. 20. 985. sz.) Szegedi T.: Hh. (1892. okt. 18. 3030. sz.) C: A felebbezés visszautasittatik. (1893. szept. 27. 6971. sz.) Ragáiyos betegség terjedése elleni szabályok megszegése. 187. V. S.-t a miatt, hogy himlőjárványban elhalt kis iia koporsóját, a járvány elfojtása czéljából tett hatósági intézkedés ellenére, állitólsg felserdült gyermekekkel vitette a temetőbe, Háromszékmegye alispánja pénzbüntetésre itélte. (Bm.): Az alispáni ítélet feloldatik, s panaszlott a kihágás vádja alól felmentetik, mert az a körülmény, hogy a járvány terjedésének rneggátlása czéljából tett hatósági intézkedés vádlott által megsértetett volna, az ügyiratok taanusága szerint beigazolva nem lett, miután azon egyének, kik a koporsót a temetőbe kivitték, már 25 évesek lévén, felserdült gyermekeknek nem tekinthetők. (1881. aug. 27. 1543. sz.) 188, Bm.: A megye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint Cs. V.-né és dr. G- J. azon mulasztásért, hogy egy bujakórban szenvedő kéjnőí be nem jelentettek, a Ktk. 99. §-a alapiján pénzbüntetésre ítéltettek, helybenhagyatik; mert a jelen esetben nem egy tisztes nőnek, hanem egy nyilvános bordélyházban levő kéjnőnek ragályos betegségéről volt szó, minélfogva tekintettel arra, hogy ily nőknek ragályos betegsége által a közegészség nagy mérvben fenyegetve van, az illető orvos a tapasztalt betegségről a ragály olyszerü továbbterjedésének megakadályozása érdekében, minő az illető kéjnő ragályos betegségéből bekövetkezhetett, az illetékes hatóságnál jelentést tenni tartozott. (1883. szept. 6. 1593/kih. sz.) Ragályos állati betegség elleni intézkedés elmulasztása. 189* Bm.: A város tanácsának másodfokú ítélete, mely szerint B. L. és B. M. veszélyes betegségben szenvedő állatok el nem különitése és a járványos betegségnek a hatósághoz való fel nem jelentése miatt a Ktk. 102. §-a alapján pénzbüntetésben marasztaltattak el, helybenhagyatik, mert a libáknál előfordulni szokott tályog, helyesebben tyukkolera — mivel a tályog szárnyasoknál a m. kir. állatorvosi tanintézet jelentése szerint sohasem fordul elő — habár az emberek és nagyobb állatokra ragályozás által nem veszedelmes, valamennyi szárnyas állatra nézve azonban egyaránt veszélyes s csáknem abszolúte halálos, sőt még tengeri malaczok és nyulakra is átterjedhető megbetegedést idéz