Büntetőjog és bűnvádi eljárás 2. Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Melléktörvények vétségekről és kihágásokról. Sajtótörvény. Bűnvádi perrendtartás (Budapest, 1906)

48 Ktk. 75., 79. §§. 144. F. J. és Sch. t. 1881. deczember 9-én este múlatás után a .<Nellerendi» csárdából kijövet, találkozván F. F. és I.-nal, ezeket megtámadták, megverték, Végre F. I.-t fejjel lefelé az árokba dobták. A megtámadó; tak állítólag testi sértéseket szenvedtek, de azokat orvosi látlelettel bizonyítani r.ein tudták. C: Vádlottak cselekményére a Kbtk. 75. §-a nem alkalmasható, minthogy a tényállás szerint a tettlegesség nem volt kölcsönös, hanem csak a vádlottak részéről fejtetett ki; s igy tekintve, hogy sem orvosi látlelet, sem egyéb bizonyíték, nem létezik arra nézve, hogy F. F. és T. szenvedett-e a bántalmazás folytán és mily sérelmeket: vádlottak említett cselekménye helyesen a Btk. 261. §-ában jelölt és meggyalázó cselekmény által elkövetett becsületsértés vétségét képezi. (1883. szept. 26. 6630.) Csalárd ámítással elkövetett közrend elleni kihágás. (Babonázás, kártyavetés, jóslás is szemfényvesztés.) "5 45- C.: Sz. R. ama cselekménye: hogy J. E.-től, ennek hiszékenységét felhasználva azon ámítással, hogy hűtlen szeretőjét hozzá visszababonázza, különféle ruhanemüeket és ékszereket mesterkélt ki, és azokat részben elhasználta, részben pedig eladta vi'.gy elzálogosította, a Btk. 379. és 380. §-ai szerint a csalás bűntettének, vagy vétségének tényálladékát nem állapítja meg azért, mert vádlott eljárásában mások megtévesztésére alkalmas ravasz fondorlatok már ennélfogva sem ismerhetők fel, mivel koránál fogva ügyeinek vezetésére képesített panaszos, közönséges értelem és közönséges gondosság, valamint a mindenr.api életben felmerülő tapasztalatokra való figyelem mellett könynyea megóvhatta volna magát azon kártól, amely jelen esetben egyedül azért háramlott reá, mert vádlott hazug és szemfényvesztésre irányzott előadásaival szemben nem élt azon elővigyázattal, amelylyel ilyen és azokhoz hasonló müveleteknél minden, még a iegegyügyübb ember is élni szokott. Minthogy azonban vádlottnak mások rászedésére számított és a rendőri kapitányság jelentése szerint üzletszerűen használt eljárásában mindazon ismérvek foglalvák, melyekről a Ktk. 79. §-a rendelkezik, vádlottal a Btk. 2. §-ának alkalmazásával a csalás vádja alól felmenteni és a fentjelzett kihágásban bűnösnek kimondani kellett. (1880. évi 11,659. sz.) 14tí. C.: L. E. fel volt mentendő az ellene emelt csalás bűntettének nek vádja alól: mert ama cselekménye, hogy kártyavetés és jövendölés czimén panaszosoktól egy néhány krajczárt, s egy kendőbe betakarva egy néhány tojást kapott: a Btk. 379. §-a szerint a csalás bűntettének tényálladékát még akkor sem állapítaná meg, ha valónak vétetnék is panaszosoknak előadása, hogy vádlott L. E. sikeresebb jövendölés ürügye alatt, ruhanemüeket és ékszereket is mesterkélt volna ki tőlük, minthogy vádlott eljárásában mások megtévesztésére alkalmas ravasz fondorlatok nem ismerhetők fel. (1880. szept. 28. 5123.)