Büntetőjog és bűnvádi eljárás 2. Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Melléktörvények vétségekről és kihágásokról. Sajtótörvény. Bűnvádi perrendtartás (Budapest, 1906)

Ktk. 79. §. 49 147. P, M. üzletszerüleg nyomtatott felhívásokat küldött szét, melyekben azt állítja, hogy ő mathematikai számitások aíapján megmondhatja, melyik szám íog bizonyos lottóhuzásban kijönni. Állítja, hogy az ő rendszere csalhatatlan s hogy már számosan nyertek az ő általa adott játéktervek szerint. Ü a játéktervet egy forint jutalomért megküldi s kiköti magának, a leendő tiszta nyereségnek egy ötödét. E tényállás alapján a jb. a Ktk. 79. §-a értelmében hozott büntető ítéletet. B p e s t i T.: A Ktk. 79. §-ában tiltott többrendbeli cselekmény közül egyedül a jóslás és a szemfényvesztés fogalmára vonatkozólag indokolandó az, miért nem tekintette a T. vádlott cselekményét sem jóslásnak, sem szemfényvesztésnek, mert hogy vádlottnak cselekménye sem varázsolásnak, sem szellemek idézésének, sem kártyavetésnek, sem álomíejtésnek, sem ráolvasásnak nem tekinthető, az már e szavak közönséges értelméből is kiderül. Jóslásnak azért nem tekintette a kir. tábla vádlott cselekményét, mert a jóslás valamely jövőben bekövetkező cselekménynek (eseménynek) természetíeltti, vagy a természet rendes menetétől eltérő erők vagy tényezők segítségével való előie mondása. Épp e rendkívüli természetfeletti erő költését és az ezzel való ámítást bünteti a törvény a 79. §-ban. Miután pedig a vádlott cselekményében a jóslásnak ezen ismérve elő nem fordul, vádlott jóslás miatt nem büntethető. Mások rászedésére számított szemfényvesztésnek sem tekinthető vádlott eljárása. Ugyanis bár valótlan vádlott amaz előadása, hogy az ő móo'szere szerint kiszámított számjegyek biztosan nyernek a lottóban bizonyos játékhelynél és bizonyos húzásra, mégis ez a valótlan előadás egyszerű hirdetése és játéktervének egyszerű ajánlása magában, véve nem tekinthető szemfényvesztésnek, mert ennek fogalmát nem meriti ki a valótlanságok puszta előadása, hanem a Ktk. 79. §-a szerint büntetendő szemfényvesztés tényálladékához szükséges még ámításra számított és erre használható valótlan okokkal, vagy küljelenségékkel, vagy cselekményekkel támogatott hitegetés is, ilyennek pedig nem tekinthető az elismerő levelek sokaságával való dicsekvés sem, mert vádlott csakngyan több ily elismerő levelet bemutatott. Vádlott terhére tehát nem esik egyéb, minthogy ő valótlan előadások mellett játéktervét megvételre kínálta, ez pedig a Ktk. 79. §-ában tiltott szemfényvesztésnek nem tekinthető. (1882. ápril. 24. 13.269.) 148. CL: E. V. vádlottnak és védőjének a Bp. 385. §. 1. a)pontjára alapított semmiségi panasza azért volt elutasítandó, mert a kir. törvényszék valónak fogadta el azt a tényt, hogy E. V. vádlott 1901. évi nyarán a gyógyítás czéljából hozzá vitt beteg gyermekre ráimádkozott s ilyenkor a saját imádságának gyógyító erőt tulajdonítván, a mások reászedésére czélzó szemfényvesztést, űzött és e részbeli eljárásáért a hozzá fordult tudatlan emberektől pénzértéket fogadott el, a szemfényvesztéssel tehát üzletszerűen foglalkozott. Döntvénytár. Büntetőtörvénykönyv. II. 4