Büntetőjog és bűnvádi eljárás 2. Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Melléktörvények vétségekről és kihágásokról. Sajtótörvény. Bűnvádi perrendtartás (Budapest, 1906)

Ktk. 41. §. 9 erőszak bűntettének nem minősíttethetett. Tekintve azonban, hogy a vádlottak előbb szóval sértegették, majd kaszával és favillával is megtámadták a pénzügyőröket, ezekkel az eszközökkel a pénzügyőrök felé feltűzött szuronyaikra csapdostak s ezáltal a pénzügyőröket súlyos testi sértés elkövetésével fenyegették, a vádlottakat a Ktk. 41. §-ába ütköző közcsend elleni kihágásban kellett bűnösöknek kimondani. (1900. decz,. 14. 8643. sz.) b) emberölés kísérlete helyett v f; 24. C: Vádlott csakis azt ismerte be, hogy a midőn a Mosonból Kinlebe vezető utón, ahol a mosoni vásárból gyalog és ittas állapotban hazafelé ment, őt sógora F. J. kocsijával, amelyen testvére, B'. M., annak fia, W. A. és D. M. ültek, utóiérte, és nevetés között őt kikerülte, a nála volt hatlövetű forgópisztolyból a kocsinak közelében 2—4 lépésnyi távolban két lövést tett, de senkit és semmit sem sértett meg vele; beismeri ugyan, hogy pisztolyát a lovak és kocsi felé tartotta, de nem ezekre, hanem a földre czélzott, amikor azt kisütötte, mert sérteni szándéka nem volt. Vádlottnak ezen állítását nyomatékosan támogatják mindazon tényadatok, melyek a tanuk vallomásai által is megerősíttetnek. Mindezeknél fbgva nem találtatik bizonyíték arra, hogy az élettől megfosztásra, vagy csak sértésre irányult szándék vádlott cselekvési elhatározásában fenforogjon, s így vádlottat a szándékos emberölés büntette kísérletének vádja s annak következményei alól fel kellett menteni. Minthogy azonban a vizsgálat során való kihallgatása alkalmával vádlott beismerte, hogy az általa ugyan a kocsi felé tartott, de földre irányzott lövésekkel testvérét megijeszteni akarta, mely cselekménye eredményére való tekintettel sem számitható be egyébnek, mint a Ktk. 41. §-ába ütköző közcsend elleni kihágásnak. (1883. július 19- 5088. sz.) — Hasonló esetek: C. 80. szept. 9. 6537., midőn a korcsmából ittasan hazatért, az előle egy trágyadombon át menekülő nővére, kire bizonyos örökösödési ügy miatt neheztelt, után sütötte fegyverét, melynek töltése a trágyadombba hatolt; C. 1883. febr. 21. ex 1882. 7627., midőn a sértett lakásán megjelent vádlott megöléssel fenyegetődzött és sértett jelenlétében s az irányban, melyben az állt, revolverrel két lövést tett, de azután önként távozott. 25. A soproni tsz. és a bpesti T. vádlottat a szándékos emberölés bűntettének kisérlete alól felmentvén, — veszélyes fenyegetés miatt sem ítélték el. C.: Vádlott az általa Cs. S.-ral kezdeményeeztt czivakodás közben utóbb nevezettet legelőbb nemcsak megöléssel fenyegette, hanem midőn Cs. a tett színhelyéről megszaladt, ennek megijesztéseül, mint ezt maga beismeri, egy revolverlövést is tett; eszerint tehát ő utóbb nevezett ellen oly fenyegetéssel élt, mely ellenében a Kbtk. 41. §-ban megállapított közcsend elleni kihágás minden ismérveit magában foglalja. Az alsóbb bírói ítéletek ezekhez képest vádlottnak az emiitett kihágás-