Büntetőjog és bűnvádi eljárás 2. Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Melléktörvények vétségekről és kihágásokról. Sajtótörvény. Bűnvádi perrendtartás (Budapest, 1906)

10 Ktk. 41. §. ban való bűnössége kimondásával, részben megváltoztatandók voltak. (1884. decz. 30. 8268- sz.) 26. C: Az alsóbiróságok vádlottat ama védelme ellenére, hogy ő Sz. J.-t csak megijeszteni akarta, szándékos emberölés bűntettének kísérlete miatt azért Ítélték el, mert bizonyítottnak tekintették, hogy vádlott ölési szándékának előzőleg többször kifejezést adott és mert Sz. J.-fel egy szekéren volt felesége, továbbá unokatestvére I. M. fuvaros azt állították, hogy vádlott a lövéskor határozottan Sz. J.-re czélzott, sőt a két első még a lövésre használt forgópisztoly csövébe is belátott. E tanuk előadásával azonban nincs kellően bizonyítva, hogy vádlott Sz. J.-re czélzott volna s minthogy a büntetőügy adatai alapján kétségtelen, miszerint vádlott Sz. J.-fel járkálása közben ittas állapotban csak véletlenségből találkozott: minthogy továbbá F. L. tana bizonyítja vádlottnak azt a védelmét, hogy várakozó állást csak ijesztési czélzattal foglalt, s az a körülmény is, hogy a lövésekkel, annak daczára, hogy még négy tölténynyel rendelkezett, önként felhagyott s a tett helyéről nyugodtan távozott, amaz állítása valóságára mutat, hogy ő csak ijesztésből lőtt; ezeknek következtében a cselekmény minősége iránt másként kellett ítélni, mint ahogy az alsóbiróságok Ítéltek s azt az ölési szándék bizonyított voltának hiánya miatt oly kihágásnak kellett minősíteni, a melynek cselekvés külső nyilvánulása szerint megfelel. A büntetés kiszabásánál súlyosítónak tekintetett a használt eszköz, a büntetés azonban kitöltöttnek és lerovottnak volt veendő, mert kihágás miatt az eljárási szabály 54. §-a szerint vizsgálati fogságnak helye egyáltalában nincs, a vádlott által abban töltött időtartam a kihágás büntetésének legmagasabb mértékét is túlhaladja. A költségekre és bűnjel elkobzására nézve a budapesti kir. ítélőtábla ítélete az elitélés folytán hagyatott helyben. (1887. május 25. 7274. sz.) 27. Vádlott gyanúba vétetvén, hogy nagyanyjának, V. A.-nénak csürjét 1886. évi szeptember hó 19-én felgyújtotta, e miatt le volt tartóztatva; s noha a gyújtás miatt megindított büntető eljárás megsziintettetett és ő szabadlábra helyeztetett, mostoha nagyatyja, V. A. és ennek rokonai s községben mégis folyton azt híresztelték, hogy ő gyújtogató s ezért őt fel kellene akasztani. Ennek következtében nem volt maradása a községben s e miatt való elkeseredésében az a gondolata támadt, hogy legyen ugy, amint azt V. A. és rokonai mondják: akaszszák őt fel. E végett elhatározta, hogy előbb nevezett mostoha nagyatyját, ez után pedig önmagát agyonlövi. Ez elhatározás után 1886. évi november hó 2-án elment Trencsénbe, ott forgópisztolyt és ahhoz töltényeket vásárolt, november 3-án pedig a forgópisztolyt kipróbálta, azután élesen megtöltötte és visszatért községébe, Ozorra. Ott bement a K. Sz. korcsmájába, hol az ozoriak össze szoktak jönni és hol ott V. A. ismét nyilvánosan gyanúsította a gyujtogátassal. Terve az volt, hogy ott lövi agyon V. A,-t, ha e!z őt ismét gyanúsítani fogná, s e végett