Büntetőjog és bűnvádi eljárás 2. Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Melléktörvények vétségekről és kihágásokról. Sajtótörvény. Bűnvádi perrendtartás (Budapest, 1906)

160 St. 13., 14. §§. 422. C: Annak elbírálása, ha vájjon a feljelentés mellett a birósághoz beadott nyomtatványok bűnös izgatást tartalmaznak-e, a tsz. hatáskörén kivül, még pedig az 1880: XXXVII. tcz. 7. §. rendelkezéséből folyólag az 1848: XVIII. tcz. 13., 33. §§-ai szabályozott és esküdtszék által eldöntendő fokozatos felelősség alá esvén: kivül esik a tsz. hatáskörén a kérdéseit nyomtatványoknak vádlottak által eszközölt terjesztésének elbírálása is, mert ugyanis, minthogy a sajtóvétség elkövetésének alkotó elemét képező «közlés» terjesztés (vagyis eladás, ingyen kiosztás, közszemlére való kitétel) nélkül el nem követhető, ennélfogva a sajtótörvény 27. §-ában foglalt eset kivételével, a terjesztés pusztán önmagában büntetendő cselekményt nem képez. Minthogy pedig vádlottak, a most idézett tcz. 13. §-ába ütköző cselekménynyel nem vádoltatnak, hanem csupán amiatt vonattak bünvádilag kérdőre, mert ők a feljelentéshez csatolt könyveket, füzeteket és hírlapi példányokat, azok állítólagos bűnös izgatást képező tartalmának ismerete mellett, küldötték a Duna-Adonyban lakó megrendelőnek; ennélfogva tekintettel arra, hogy ez a ténykedés bűnvádi eljárás alá nem vonható, az ennek figyelmen kivül hagyásával megindított eljárás, a hozott Ítéletek hatályon kivül helyezése mellett, meg volt szüntetendő. (1899. nov. 21. 11431.) A bűnügyi tárgyalásnak és ítéletnek hív szellemben közlése nem büntethető. 14. §. 423. C.: A semmiségi panasz elutasittatik. Indokok: A főmagánvádló képviselője a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján jelentett be semmiségi panaszt a kir. tábla ítélete ellen, az indokolásban azt vitatván, hogy a bevádolt közlemények', ha a rágalmazás tényálladékáí nem, a becsületsértés vétségének tényálladékát mindenesetre magukban foglalják. A semmiségi panasz alaptalan és ennélfogva a Bp. 437. §. 4. bekezdése értelmében elutasítandó volt. Amennyiben ugyanL vádlott azért mentetett fel, mert a kir. tábla valónak fogadta el, hogy a bevádolt tételek közül az elsőbiróság ítéletében a 3. és 4. pontok alatt felsoroltak a R. A. ellen hivatali sikkasztás miatt folyamatba volt bűnügy tárgyalását és ama bűnügyben kelt ítéletet hív szellemben közölték, ugy e ténymegállapítás a Bp. 437. §. 1. bekezdése szerint felülvizsgálat tárgyává nem tehető, a tény valósága mellett pedig vádlott az 1848: XVIII. tcz. 14. §-ához képest — büntethetőség hiányából — helyesen mentetett fel. Ami pedig az 1. és 2. pontok alatt felhozott tényeket illeti: azokban, tekintettel a czikk egész tartalmára, különösen az abban előadottak és a kir. tábla által valóknak megállapított tényekre, a kir. Curia sem talált mást, mint jogos és okszerű következtetések levonását. (903. jun. 3. 5095.)