Büntetőjog és bűnvádi eljárás 2. Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Melléktörvények vétségekről és kihágásokról. Sajtótörvény. Bűnvádi perrendtartás (Budapest, 1906)

St. 13. §. 157 69. §. 2. pont) szólott s mely kérdésre az esküdtek igennel feleltek, és ezen alapon ítéltetett el N. E. a szóban levő cselekmény miatt. Az e vádlott terhére az esküdtek határozatában megállapított tett azonban nem foglalja magában büntetendő cselekmény tényálladékát. A sajtótörvény 13., 33. §-ai csak tettességi cselekvőséget ismernek és fokozatosan bár, de mindig tettesként büntetik a felelős személyt, kizárván a Btk. 69. §-ának 1. és 2. pontjában körülirt részességet, miből következik, hogy N. E.-t bünsegédi részesség miatt sem perbefogni, sem elitélni nem lehetett volna. (1904. ápr. 20. 3650.) — L. a megelőző határozatot is. Ki tekinthető szerzőtársnak? Az ismert szerzőnek nem szerzőtársa a czikk megírására be. folyást gyakorolt szerkesztő. 417. A közvádló nyilvános rágalmazás miatt vádiratot adott be az «E. U.» czimü lap felelős szerkesztője: B. I., valamint a czikk irója: K. I. ellen, mint akik a czikket együtt szerzették. Bpesti tsz vdt.: A vizsgálat adatai szerint K. I. beismerte, hogy az «E. U.»-nak «Az egyetem számüzöttjei» felirat alatt közzétett czikket ő irta. A czikknek a vád tárgyává tett kifejezései a rágalmazás ismérveit tüntetik fel. Megállapittatott a vizsgálat során, hogy az incriminalt czikkhez a tárgyat B. I. szerkesztő adta K. L-niak1 s a czikket megírás után átnézte, azon csekély jelentőségű stiláris javítást tett. A jelen ügy tárgyát képező czikk szerzőségét K. I. beismerte. B. L-t, mint szerkesztő, mint az incriminált czikk kiadója, a most felhívott 13. §. szerint nem terhelhető. Társszerzőnek pedig B. I. azért nem volt tekinthető, mert az a beigazolt tény, hogy a kidolgozandó tárgyat ő adta K. I.-nak s ennek czikkjét lapjában való kinyomatás előtt átnézte s azon lényegtelen stylusjavításokat eszközölt: a társszerzőség megállapítására elégtelen. Ugyanis a szerzők többsége csak akkor állapitható meg1, ha valamely czikket többen együtt és azzal a szándékkal fogalmaznak, hogy azt sajtó utján közzé tegyék, jelen esetben tehát csak akkor, ha B. I. és K. I. együtt fogalmazták volna az incriminált czikket, vagy legalább is B. I., egyenesen és kifejezetten arra bírta volna rá báró K. L-t, hogy a budapesti kir. m. tudományegyetem tanárait támadja meg s ezek eljárását olyan módon bírálja, hogy a bírálatban állítottak miatt ezeket közmegvetés érje. B. I. beigazolt ténykedése tehát a fentiek szerint bűncselekménynek tekinthető nem lévén, ellene az eljárást meg kellett szüntetni. Bpesti T.: A felfolyamodás elutasittatik'. (1904. jun. 14. 3998.)