Büntetőjog és bűnvádi eljárás 2. Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Melléktörvények vétségekről és kihágásokról. Sajtótörvény. Bűnvádi perrendtartás (Budapest, 1906)

1889 : VI. t.-cz­133 tudatában volt annak, hogy az a törvényben meghatározott, de ifj. H. J.-t meg nem illető valamely előny elnyerhetése végett fel fog hasz­náltatni és igy szándékosan közreműködött arra, hogy a hamis érett­ségi bizonyítvány a fentebb jelzett czélra felhasznnáltassék: nevezett vádlottak cselekményei kimeritik ugy a Ktk. 71. §-ában meghatáro­zott közbiztonság elleni kihágásnak, valamint tekintettel arra, hogy a ravasz fondorlattal való felhasználás esete is fenforog, az 1889: VI. tcz. 48. §-ában meghatározott véderő elleni vétségnek is összes alkat­elemeit. Minthogy azonban közbiztonság elleni kihágás a véderő elleni vétségbe, mint súlyosabb büntetendő cselekménybe beolvad, ugyanezért mindkét alsóbiróság Ítéletének részben való megváltoztatásával, vád­lttakat a véderő elleni vétségben kellett bűnösöknek kimondani. (1899. nov. 2. 1619.) Tiltott nősülés. (50. §.) 371. D„ J. moholyi lakos, hadköteles M. Ly-val Belgrádon (Szerbiában) 50. §. 1874. évben Ty. D. és M- D. közreműködésével megnősült- Ty. D. és D. létrejött esküvést N. L. belgrádi lelkész Belgrádon 1883. január 11-én lett J. vádlottak a vádbeli cselekményt beismerték; sőt a D. J. és M. Ly. közt kihallgatása alkalmával szintén bizonyítja s elismeri azt is, hogy a fentnevezett feleket összeadtia s hogy az iratoknál fekvő 1874. évi július hó J-én Belgrádon szám nélkül kelt, a megtörtént esküvésről, a moholyi lelkészhez intézett érte­előtt, ugy az 1878. évi július hó 17-én Belgrádon szám nélkül az esküvésre vonatkozó bizonyítványt ő állította ki. A bpesti T. mégis fölmentette vád­lottakat, mert az értesítő magánúton került a moholyi lelkészhez és ennek nyilatkozata szerint, miután az esküvés külföldön történt, a moholyi esküvési anyakönyvekbe be nem vezettetett, sőt a belgrádi esküvési anyakönyvekben sem fordul elő ez a bevezetés. C: Tekintve, hogy a D. J. és IM. Ly. közti házasság megköté­sének kieszközlése czéljából a belgrádi szentszék előtt Ty. D. és M. D. vádlottak által kiállított téritvény folytán L. N. belgrádi esperes saját vallomása szerint a nevezett feleket összeadta és erről hivatalos értesitőt |M. D. adott, hogy azt az esketési anyakönyvbe való beve­zetés végett az illetékes moholyi lelkésznek kézhez juttassa; tekintve, hogy Belgrád város igazgatója az 1880. évi október hó 18-án az osz­trák magyar cs. kir. consuiátushoz intézett válaszában megjegyzi, miszerintl megesik, hogy az osztrák magyar alattvalók ott megkötött házassága nem vezettetik be az ottani anyakönyvbe, hanem az érdekelt felek az eljárt lelkésztől hivatalos bizonyítványt kapnak, a melyben illetékes lel­készük a házasság megkötéséről értesíttetik és megkerestetik, hogy azt a vezetésére bízott anyakönyvbe bevezesse; tekintve, hogy L. N. belgrádi esperes csakugyan a házasság megkö­tése napján kiállított hivatalos bizonyítványát M. D. adta ki, ki azt az illetékes moholyi lelkésznek be is mutatta; tekintve, hogy valamint a házasfelek, ugy vádlottak és az eskü­vőn tanukép jelen volt H. Ly. beigazolják a házasság' megkötését, en-

Next

/
Oldalképek
Tartalom