Büntetőjog és bűnvádi eljárás 2. Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Melléktörvények vétségekről és kihágásokról. Sajtótörvény. Bűnvádi perrendtartás (Budapest, 1906)

1889 : VI. t.-cz. nek az anyakönyvbe be nem vezetése pedig arra nézve, hogy a házasság megköttetett, a tanübizonyitást nem zárja ki; bebizonyitottnak volt elfogadandó, hogy L. N. belgrádi esperes D. J. és M. Ly. mint házasságra lépő feleket összeadta. (1885. nov. 19. 3686. sz.) — Az 1868:XL. t.-cz. 46. §-a, melyre e hat. alapítva van, lényegében megegyezvén az 1889: VI. t.-cz. 50. §-ával: a határozatban kimondott elv ax utóbbi törvényre nézve is hatályos. 372. Bpesti T.: Tekintve, hogy az 1889. évi VI. toz. 50 §-a szerint az engedély nélküli nősülés kihágásnak minősíttetett; tekintve, hogy az 1889. évi VI. toz. 50. §-a az engedély nélküli nősülés kihágását egyedül pénzbüntetéssel rendeli büntetendőnek, s igy a véderőről szóló, a Btk. 460. §-a által hatályában fentartott 1868. évi XL. tcz. 47. §-a ama rendelkezésénél, mely szerint az engedély nélküli nősülés vétséget képezne és fogház-, vagy pénzbüntetéssel lenne büntetendő, a hivatkozott ujabb törvény intézkedése enyhébb: a kir. T\ a kif. jb. Ítéletét részben megváltoztatja, vádlottat az ujonczszökés és engedélynélküli nősülés kihágásában mondja ki bűnösnek. (1890. január 20-án, 44,120 sz.) C: A felebbezés visszautasittatik. (1890. szeptember hó 16-án. 8090. sz.) 373. Nagyváradi T.: Meg kellett változtatni a kir. járásbíróság ítéletének vádlottakra vonatkozó részét azért, mert a vád tárgyát az képezi, hogy vádlottak részben hadköteles körük elérése, részben pedig a ihármadik korosztályból való kilépésük előtt, azon időbeli vársonkolyosi görög-keleti szertartásiu lelkész P. J. hatodrendü vádlottnak mint lelkésznek ténykedése mellett megnősültek. Habár I—V. r. vádlottak első kihallgatásuk alkalmával egyezőleg azt adták elő, hogy ők ugy tartották, miszerint törvényesen megnősültek, de mivel ezzel szemben P. J. pap hatodrendü vádlottnak az a védekezése, hogy vádlottakat választottjaikkal egyházi szertartás szerint csak eljegyezte, midőn előttük kijelentette, hogy ezentúl mint házasok élhetnek egymással, az eljárás során meg nem czáfoltatott, sőt a tanuk vallomásával megerősítést nyert, mivel ezen tanuk vallomásából is is az tűnik ki, hogy vádlottakkal szemben a nősülésre vonatkozó egyházi szertartás szabályai csakugyan meg nem tartattak és ezt vádlottak önmaguk is beismerték, miután továbbá vádlottak ellenében a vád tárgyát képező kihágás sem állapitható meg, vádlottak törvényesen megnősültek volna, minden kételyt kizárólag törvényesen meg nem állapitható; minthogy pedig a véderőtörvény 50. §-ában körülirt nősülés alatt ezidőszerint csakis valamely törvényesen bevett vallásfelekezet egyházi szertartása szerint létrejött egybekelés érthető, ilyenül pedig vádlottak nősülése nem tekinthető, ez okból vádlottak ellenében a vád tárgyát képező kihágás sem állapitható meg, (1893. február 8-án 4779/892. sz.) C: A felebbezés visszautasittatik. (1893. máj. 10. 4215. sz.)