Büntetőjog és bűnvádi eljárás 2. Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Melléktörvények vétségekről és kihágásokról. Sajtótörvény. Bűnvádi perrendtartás (Budapest, 1906)

1885 : XXIII. t.-cz. 127 W. M.-t, mint a sor jegyosztály főnökét menti föl; jóllehet W. M.-nak ez a minősége egyáltalán igazolva nincs, s jóllehet W. M. a lecsatolt meghatalmazás szerint osak mint a vezérigazgatósálgot a ''tárgyaláson képviselő meghatalmazott szerepelt: a följelentést a ki.r. ítél "tábla, mint bűnvádi eljárásra alkalmatlant azért utasította el, mert abban nemi a részletügyletről szóló törvény ellen elkövetett kihágás panaszoltatik, hanem a feljelentéshez csatolt prospektusból származtatni vélt jogok érvényesítése czéloztatik. A kérdés tárgyát ugyanis kizárólag az képezi, vájjon a feljelentéshez csatolt prospectus a panaszolt részvénytársaságot kötelezi-e, vagy nem. Ennek elbírálása pedig a polgári bíróság hatáskörébe tartozik. (1894. deczember 12-én, 11.338. sz.) C: A felebbezés visszautasittatik. (1895. fehr. 22. 945. sz.) 359. Bpesti T.: Elsőrendű vádlott, mint másodrendű vádlott által alkalmazott utazó ügynök sorsjegyeket adott el részletfizetésre. Az ily eladásokról az 1883:XXXI. toz. 5. §-a értelmében oly részletiveket éa nyugtákat kell kiállítani, melyek az üzleti könyv szelvényrészeit képezik. (Más okiartot az idézett törvény nem enged meg. II. rendű vádlott azonban I. rendű vádlottat nem kész részletivekkel utaztatta, hanem általa «Prospectusnak» nevezett oly nyomtatott okmányokkal, melyekben a részletiv kiszolgáltatását még csak további fizetés esetére igéri. Ez az eljárás az idézett 5. §-ba ütközik. (Másodrendű vádlott elsőrendű vádlott személyében részletügyletekre utazó ügynököt tartott, I. r. vádlott pedig II. r. vádlottnak utazó ügynöke volt, ami az idézett törvény 11. §-ába ütközik. ÍMind a két minősítésnél vádlottak mint tettestársak váltak bűnösökké, mert az egyik cselekménye a másiknak cselekvősége által is lett végrehajtva. (1899. január 31. 1898. évi 14.777 sz.) C: Vádlott fölebbezése visszautasittatik. (99. ápr. 6. 2833.) 10. VÉDGÁTAK RONGÁLÁSA. (1885. XXIII. t.-cz. 143. § 1. és 184. §. 7.p) 360. Bpesti T.: A kir. itélő tábla a kihágás minősítésénél az ^-J?™4" 1885. évi XXIII. tcz. 143. §na mellett a 184. §. 7. pontjának felhivá- 143., 1§4. §f. sával az elsőbiróság ítéletét még azért is helybenhagyja, mert habár az 1885. évi XXIII. tcz. 143. §-<ának 1. pontja a védtöltésekről csak a «gyepszedést» tilalmazza, amely kifejezés arra látszik mutatni, -hogy a törvény idézett pontja szerint a fűnek földdel együtt, vagyis hant alakjában eltávolítása tilalmas, mindazonáltal az elsőbiróság ítéletének az az 1885. évi XXIII. tczikkbe ütköző kihágást tárgyazó része helybenhagyandó volt, mert a fentebb hivatkozott törvényszakasz 1—5. pontjában a védtöltéseknek s ezekhez tartozó müveknek, nem különben védői te tvény éknek megrongálását képező esetek csak példaszerüleg van-