Büntetőjog és bűnvádi eljárás 2. Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról. Melléktörvények vétségekről és kihágásokról. Sajtótörvény. Bűnvádi perrendtartás (Budapest, 1906)

100 Uzsora T. 1. §. 306. Zilahi tsz.: Beigazolást nyert az, hogy Cs. T. vádlott a panaszos H. G.-nak 62 írt 50 drról szóló kötelezvény mellett 50 frtot kölcsönzött s ezen összeg 'után évenként 12 frt 50 krt, vagyis 25%-os kamatot szedett. Vádlottnak eme előadott cselekménye, a mennyiben igazolva van az, hogy a panaszos anyagilag rossz helyzetben van s anyagi romlása eme kölcsönügylet megkötése után állott be s valószínű, ho|g|y! a panaszos anyagi romlását eme nagy kamatfizetés is fokozta s a mennyiben a jelen esetben a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között szembeötlő aránytalanság létezik, az 1883. évi XXV. t.-cz. 1. §-ába ütköző üzsora vétségét képezi. (1897. márcz. 22. 734. sz.) Debreczeni T.: Hh. (1897. máj'us 12. 1807. sz.) C: Hh. (1898. márcz. 15. 7787/897. sz.) 307. Sértett M. V. 1893. év őszén adóval tartozván, nehogy egyetlen borjúját elárverezzék, vádlottól 10 frtot vett kölcsön egy évre, 5 frt. kamat mellett. Az év letelte után e 15 frtot nem tudván kifizetni, kérte vádlottat, hogy a pénzt hagyja még nála egy évig. Ekkor vádlott ismét 8 frtot kért, de azon feltétellel, hogy ha a pénz biztositására sértett tinóját is leköti, minek következtében sértett vádlott részére egy 23 írtról szóló kötelezvényt állított ki. Ennek megtörténte után sértett látva azt, hogy az igy felszaporodott tartozását törleszteni nem képes, 1895. év tavaszán beállott vádlotthoz szolgálatba évi 30 frt. bérért, s minthogy csak fél évet töltött ki, vádlott a leszolgált béréből 15 frtot a tartozásba számított be, a fenmaradt 8 frtot pedig követelte és sértettet a kötvény alapján a fenmaradt 8 frt erejéig a községi elöljáróság előtt beperelte. Ekkor sértett elmarasztaltatván, egyetlen tinóját eladta és ennek vételárából vádlottat kielégítette. (M.-szigeti tsz.: Tekintve, hogy vádlott a törvényesnél aránytalanul magasabb kamatokat szedett, nemcsak, de mi több, cselekménye által sértettnek anyagi romlását idézte elő, a mennyiben sértett kizsákmányolásária éppen azon időpontot használta fel, a mikor az adót szedik, minek következtében sértett egyetlen tinóját is kényte^ lne volt eladni: vádlott cselekménye az uzsora vétség-tényálladékát képezi. (1897. okt. 22. 4412.) Debreczen'i T.: Hh. (1898. márcz. 8. 690. sz.) C: Hh. (1899. márcz. 3. 7396/898. sz) 308. Vádlott 8 véka búzát adott sértettnek 1 évre, 3 véka búzának kamatként való kikötése mellett; kötvényt azonban 11 véka búzáról, tehát ugy állították ki, mintha sértett a 3 véka búzát is kölcsön kapta volna. Sértett e tartozásából 6 véka búzát visszaadván, a fennmaradt 5 és a sértett 10 véka búzáról szólott s igy ez esetben 8 véka után 2 véka. buza kamat számíttatott. A tvsz. elitélte, a n ia g y v. T. felmentette vádlottat. C.: Minthogy vádlottnak a vád alapjául szolgáló tette az 'uzsora összes elemeit magában foglalja; mert: nyolcz véka buza után kamat