Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)
706 Btk. 355. §. Az eltulajdonítás és elzálogosítás módja. (A dolog birtokának eltagadása, a visszaadás megtagadása, a dolog elidegenítése és felhasználása, a dolog elvesztésének szinlelése, váltó jogellenes értékesítése.) 2029- C: Vádlott káros lakásából a 15 frtot annak megbízásából, tehát nem beleegyezése nélkül hozta ki. E szerint cselekménye lopásnak nem minősíthető. Minthogy azonban elvétel után azt elrejtette, a lakásból történt kihozatal után pedig eltagadta, hogy az nála van s igy az idegen ingó dolgot jogtalanul eltulajdonította, e ténykedése a sikkasztás tényálladékát állapítja meg. (1895. máj. 31. 8746/94.) 2030. C: A vádlott neve alatt, de káros részére kötött vállalati ügyben, a káros tulajdonát képező s általa vádlottnak csupán biztositékként való letétel végett átadott összegnek, a káros tudta és beleegyezése nélkül a letétben tartó vármegyei pénztárból való felvétele, annak jogtalan megtartása jéjs a visszaadás megtagadása: a sikkasztás tényálladékát megállapítja. (1701/96.) 2031. K. F.-né megbízta M. A. vádlottat, hogy bútor- és ruhaneműt atyja, F. I. nevére czimezve, N.-K.-ra küldje el. M. A. a bútor- és ruhanemüeket fel is adta F. I. czimére. M., Aj. másnap a kávéházban i htallíotfca, hogy K. F. és A. G. közt ez utóbbinak követelése miatt veszekedés folyt le. A. G.-nak, ki munkaadója volt, szolgálatot akarván tenni, M. A. értesítette A. G.-t, hogy K. F.,-né ő reá bízta ingóságainak a vasúton leendő elszállítását. Erre M. A. vádlott és A. G. a vasúti állomásra siettek, ott A. G. a feladó-vevényre azt az utasítást irta reá, hogy a szállítmány {P. S.-nek N.-K.-án szolgáltassák ki, M. A. pedig ezt a vevényen aláirta. Ezen utasítás értelmében P. S. a bútor- és ruhanemüeket L. E. szállító által kiváltatta. A szállítmány aztán L. E. lakásán A. G. által le- s illetve felülfoglaltatott és el is árvereztetett. C: M. Adolf a neki határozott rendelkezéssel átadott ingókat önhatalmúlag, tehát jogtalanul juttatta A. Géza hatalmi körébe a végből, hogy az azokra végrehajtási zálogjogot szerezhessen. M. Adolfnak ez a ténykedése megfelel az «elidegenités» fogalmának, az elidegenítéssel pedig a Btk. 355. §. 2. bekezdése értelmében a sikkasztás alkatelemét képező eltulajdonítás el lévén követve, e vádlott cselekménye helyesen minősíttetett a Btk. 355. §-a szerinti sikkasztásnak. Helyesen minősíttetett A. Géza cselekménye is a fenti sikkasztásra való felbújtásnak, mert M. Adolf az által indíttatott a küldemény czimének megváltoztatására, hogy A. Géza e cselekedetet a büntető törvény súlya alá nem esőnek tüntette fel M. Adolf előtt, ami nem egyéib, mint a Btk. 69. §. l.pon,tja szerinti rábírás. (1899. ápr. 27. 11,883/98.) 2032. C.: Vádlott a panaszlónak tudtára adta, hogy az ő megrendelése folytán készített selyem-blouset eladta. A selyemkelme a vádlottra nézve idegen ingó dolog volt s annak maradt azután is, hogy vádlott abból! a panaszló megrendeléséhez képest a blouset elkészítette. Az,