Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

Btk. 336. §. 7. p. 647 1828. C.: A Btk. 336. §-ának 7. pontjában ez a kifejezés: «szolgálatban áll» használtatik; ez által a gazda és cseléd között az 1876: XIII. tcz. által szabályozott viszonynál tágabb fogalom szándékoltatott a büntető törvényben kifejezésre juttatni. Vádlott mintegy két hónapon át, havi bérfizetés mellett, mindennap, egész napon keresztül, károsnál folyton szolgálatot teljesített s ekként annak szolgálatában állott; annálfogva a vádlott által káros, mint szolgálatadója ellen elkövetett lopás a Btk. 336. §-ának 7-ik: pontja szerint minősülő büntettet képez. (1900. decz. 11. 5570.) •= Azonos: A havi fizetéssel, teljes ellátással alkalmazott mosó- és takarítónőre nézve: C. 1900. máj. 15. 10,393/1899.. — arra nézve, ki- a sértett házára^ való felügyelettel tartósan megbízatott és ezért a házban rendes lakást és havi fizetést kapott, «nem lévén a cselédi minőség és a szolgálati viszonv egymást fedező fogalmak»: C. 1895. okt. 16. 1587. 1829. A Btk. 336. §. 7. p.-ja szerint minősíttetett a lopás: midőn a községi kondás a reá bízott sertéseken követte el a lopást (C. 1885. jan. 2. 204.); — midőn a cseléd a gazdára bízott idegen dolgot lopta el (C. 1885. decz. 30. 5556.); — midőn a kereskedő-tanonez a főnökét lopta meg (C. 1888. okt. 2. 1526.); — midőn a hónapos ágyat kiadó egyén szolgálatában lévő cseléd az ágybérlőt lopta meg (C. 1890. decz, 23. 6615.). 1830. A Btk. 336. §. 7. pontja értelmében váló szolgálati Viszony fenforgása nem állapíttatott meg: Midőn gazdáját a csak próba-szolgálatra felfogadott cseléd lopta meg (C. 1893. márcz. 14. 1556.); — midőn vádlott a sértett bódéját a téli hónapok alatt felügyelte s ezért sértett neki lakást adott, mert ez a szoígálatadónak a szolgálatában álló felett gyakorolt ama kizárólagos rendelkezési jogát, mely a szolgálati viszonynak egyik kelléke, magában nem foglalja (C. 1893. szept. 7. 8502.); midőn a vádlott csak bejárt károshoz, mint takarítónő (C, 1894. jun. 7. 10,811/1893., C. 1895. ápr- 18. 4575/1894., C. 1902. szept. 11. 7965.); — midőn a vádlottak sértett feles dohányosai voltak, mert «a feles dohányosok a földtulajdonossal szerződési viszonyban állanak s mint ilyenek, cselédeknek nem tekinthetők)) (C. 1895. decz. 17. 387.); — midőn a vádlott napidíjas minőségben követte el a lopást (C. 1896. okt. 27. 8142/1895.); — midőn a felmondás nélkül elbocsátható iparossegéd lopta meg az alkalmazóját, mert «az iparossegéd szolgálati viszonyait az 1884. évi XVII. t.-cz. 88. és következő §-ai szabályozzák. A 92. §. rendelkezéséből kitűnik, hogy e víszoiynak lényeges alkateleme a felmondáshoz kötött szolgálati kapcsolat. A felmondás nélkül való elbocsátás lehetősége, kivéve a törvény 94. §-át. kizárja tehát az iparossegédi minőséget. Ezen nem változtat az állandó alkalmaztatás sem, amint ezt a C. 62. sz. döntvénye ki is mondotta. Még kevésbbé lehet erre befolyással az a körülmény, hogy a munkás milyen időszakokban kapja bérét, avagy az, hogy meghatározott működési köre volt, mert ez a napszámosi minőséggel is összeegyeztethető)) CC. 1898. jan. 7. 2207.); — midőn vádlott a sértettnél huzamosabb időn át, hónapokig napi 30 kr. díj mellett lóápolási munkálatokat végzett ugy, hogy ezen dolog elvégzésére csak este és reggel kellett megjelenni s eközben meg volt neki engedve, hogy az éjjelt az istállóban tölthesse, élelmezést azonban nem kapott, pfft nappal bárkihez máshová járhatott munkába (C. 1902. máj. 14. 4487.).