Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

Btk. 67. §. 53 170. A másodbiróság önkéntes elállást állapított meg. C: Minthogy vádlottak a vizsgálat rendén beismerték, hogy a B. T., H. M.-né és B. L. tulajdonát képező kertekbe lopási czélból hatoltak és csak a nagy kutyaugatás miatt, tehát nem önszántukból, az ugatásra figyelmessé lett gazdák elől menekülve, vonultak vissza : ilyen körülmények közt cselekményük a lopás kísérletének tényálladékát kimeríti. (1898. okt. 12. 9351. sz.) 171. C: A tsz. a vádlottat a J. S. kárára megkisérlett lopás büntette miatt ellene emelt vád alól a Btk. 67. §-ának rendelkezése alapján mentette fel. A hivatkozott szakasznak intézkedése azonban kizárólag abban az esetben nyerhet alkalmazást, midőn a tettes elállása annak [önmagából keletkezett elhatározására vezethető vissza, midőn a tettes a cselekmény befejezése vagy annak abbanhagyása között még szabadon választhat s csakis az akaratának elhatározására indító belső, lélektani tényező: a megbánás, a következmények meggondolása stb. az inditó ok, a mely őt a cselekmény véghezvitelétől visszatartja. A jelen esetben vádlottnak elhatározása az volt, hogy az ablakban elhelyezett edény tartalmát tejnek vélve, azt eltulajdonítsa s tettének véghezvitelét csak azon körülmény hiúsította meg, hogy az edénybe nyúlva, tartalmának megtapintása után, azt czéljának meg nem felelő dolognak, kocsikenőcsnek ismerte fel. Mindezeknél fogva az elsőbiróság Ítéletének ama megállapítását, mely szerint vádlottat az önkéntes elállás czimén, a Btk. 67. §-ának helytelen alkalmazása mellett, mentette fel a lopás bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól, a büntetőperrendtartás 385. §. 1. a) pontjának rendelkezéséhez képest megsemmisíteni kellett. (1900. jun. 6. 1778. sz.) A véghezvitel abbanhagyása. 172. C: A semmiségi panasz azon az alapon emeltetett, mert vádlott a lopás véghezvitelétől önként elállott. Minthogy azonban v. sértett tárczáját annak külső zsebéből jogtalan eltulajdonitási szándékkal akarta kivenni s szándékát csak azért nem hajthatta végre, mert tettenérték, ez a lopás kísérletének minden alkotó ismérvét magában foglalja és igy a vád tárgyául szolgáló tett büntetendő cselekmény tényálladékát állapítja meg. (1901. decz. 3. 7298. sz.) A házasság gondatlan megkötésénél a hiba utólagos jóvátétele nem mentésit. 173. C: Vádlott mint állami anyakönyvvezető V. S. és M. J.-t 1900. deczember 16-án törvényes házasfeleknek nyilvánította ki annak daczára, hogy M. J. keresztlevele szerint 16-ik életévét még be nem töltötte, s a nélkül, hogy a házasságkötéshez M. J.-t illetően az előleges felmentés megadatott volna. Ebben a tényben büntetendő cselekmény foglaltatik. Igaz, hogy vádlott, mikor tévedését észrevette, 1901. január 2-án önmaga fordult az igazságügyminiszterhez utólagos felmentés végett, és az meg is adatott; de mivel ezen bejelentéssel