Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

Btk. 262., 263. §§. 409 emelt vád következtében mindaddig bűnvádi eljárás és Ítélet tárgyává tenni, mig azon községi határozat iránt a közigazgatási felsőbb hatóságok előtt az eljárás folyamatban van, és ennélfogva azon ügy nem szűnt meg közigazgatási ügyet képezni. Kelt Budapesten, a Curia büntető szakosztályának 1884. máj. 21-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi jun. 28-án tartott teljes ülésében. Az exceptio verítatis-ra vonatkozó általános kijelentések. 1147- C: Az exceptio veritatis vádlott kizárólagos jogát képezi, 203 § melyet magánvádló hatálylyal nem is ellenezhet; ez utóbbinak ellenkező nyilatkozata tehát figyelmen kivül hagyandó. (1883. szept. 21. 6145.) 1148. C: A Btk. 260. §-ába ütköző rágalmazás esete akkor forog fenn, ha valaki mást valamely hatóság előtt büntethető cselekmény elkövetésével vádol, és vádja valótlannak bizonyul. Minthogy azonban az a lényeges körülmény, hogy a vádlottak által emelt vád valótlannak bizonyult, az eljárás során meg nem állapíttatott, vádlottak pedig a H. J. panaszos ellen tett feljelentésükben foglalt körülmények valóságára Vonatkozólag jelen bűnügy folyamán több adatot szolgáltattak, melyek a Btk. 263. §-a értelmében érvényesíthetők, amelyek azonban az alsóbiróságok által mellőztettek: ezeknélfogva mindkét alsóbiróság Ítéletének megsemmisítésével az eljárt törvényszék a jelzett lényeges körülmények megállapithatására szolgáló uj eljárás folyamatba tételére utasítandó volt. (1902. jan. 31. 873. sz.) 1149. C: A Bp. 385. §. 1. c) pontja alapján érvényesített semmiségi ok méltatásánál ez esetben abból kellett kiindulni, hogy az oly általános jellemzésnek, milyen a bevádolt czikkekben foglaltatik (hogy ugyanis a főmagánvádló «hazug», «gonosz», «igazságtalan» stb.), a Btk. 263. §-a szerint való bizonyítása csak ugy képzelhető, ha a jellemzett személynek egész élete vizsgálat tárgyává tétetik s a bizonyításnak olyannak kell lennie, hogy a sértettnek jeliemi minősége tényekkel állapittatik meg. A tábla az eljárás adataiból helyesen jutott arra a következtetésre, hogy e bizonyítás nem sikerült, aminthogy vádlott a jelzett irányban való bizonyításra nem is vállalkozott. A védő semmiségi panasza tehát e szempontból alaptalan. (1902. május 28. 4995. sz.) Valódiság bizonyítása közhivatalnok ellen. 1150- A vádlott P. B. megyei főügyész ellen mint a m. kir. pénzügyminisztérium által bizonyos arany-lelet tárgyainak felderítése végett elrendelt vizsgálat vezetésével megbízott hatósági közeg ellen a m. kir. pénzügyminisztériumhoz benyújtott kérvényében azt állította, hogy a nevezett megyei főügyész a vizsgálat körül nem önérdek nélkül jár el, és oda törekszik, hogy az ügy mihamarabb befejeződjék és hogy a leletnek a lelőt illető i észét saját kezeihez kapja.