Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

Btk. 261. §. 1115. B. R. megkérte F. F. leányának, H.-nek kezét, de lagadó választ nyert. E miatt akként boszulta meg magát, hogy szemérmetlen képet adott át D. V. szolgálónak azon megbízássai, hogy azt F. F. lakásának ajtaja alá tegye. A szolgáló a meghagyás szerint el is járt. Temesvári jbg.: Vádlott a Btk. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségében bűnösnek mondatik ki. C: Hh. (1883. szept. 27. 8745. sz.) Sajtó utján elkövetett becsületsértés. 1116. C: A meggyalázó kifejezéseket tartalmazó iratnak, nyilvános helyen, közszemlére kifüggesztése nem tekinthető a Btk. 261. §. utolsó tétele szerint minősitett becsületsértés azon esetének, melynél a becsületsértés nyomtatvány vagy nyilvánosan kiállított képes ábrázatok által közzététetik. (1882. febr. 25. 8626/81. sz.) 1117. 0. J. a «Kritikai Lapok» szerkesztője, budapesti lakos, mint főir.agánvádlc. gróí K. I. ellen vádiratot adott be, mert a Magyar Nemzet és a Budapesti Hirlap cz. napilapokban megjelent czikkeiben lapját zuglapnak nevezte. Bpesti T.: A felíolyamodá&t el kellett utasítani. (1901. ápr. 25. 2287. sz.) 1118. Vádlott a vádbeli hírlapi közleményben azt irta, hogy ('sérteni tud ezen gyáva ripők, de mikor elégtételt kérnek tőle, meghúzódik asszonya szoknyája mögé, kinek cselekedeteiért gyáva módon az elégtételt, ugy, mint a maga ripőkségeért megtagadja». A kir. T. rágalmazást állapított meg. C.: Minthogy a vádlott az idézett kifejezésekben tényt, vagy tényeket nem állított, hanem azt a valódiságára nézve kétségbe sem vont körülményt, miként a főmagánvádló a kívánt elégtételadást megtagadta, meggyalázó kifejezések használásával nyomtatványban közzétette, a tábla a valónak elfogadott tényekből tévesen vonta le azt a következtetést, hogy a vádlottnak az emiitett nyomtatványban használt s idézett kifejezéseiben olyan tényállítás foglaltatik, mely valódisága esetében alkalmas arra, hogiy a főmagánvádlót a közmegvetésnek tegye ki. Minthogy e szerint a ténybeli állításokat nem tartalmazó meggyalázó kifejezéseknek nyomtatványban közzététele miatt a Btk. 258. §-ába ütköző és a 259. §. szerint minősülő rágalmazás vétségének tényálladéka meg nem állapitható, hanem az által a Btk. 261. §-ába ütköző s annak utolsó pontja szerint minősülő becsületsértés vétségének tényálladéka létesül, a tábla a Btk. megfelelő rendelkezését tévesen alkalmazta abban a kérdésben, hogíy a büntetendő cselekményt a Btk. melyik rendelkezése szerint kell minősíteni. (I. K. 902. 46. sz.) 1119. C.: A védő a másodfokú ítélet ellen a B. P. 385. §-a 1. a) pontja alapján jelentett be semmiségi panaszt. írásbeli indokolásában első sorban azt hozza fel, hogy a vádba helyezett kifejezések a főmagánvádlónak nem magánbecsületét, hanem csak író személyiségét érintik. E tény azonban, még ha bizonyítottnak vétetett volna, sem szünteti meg a tettnek bűncselekményi minőségét, mert ez a különbség-