Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

Btk. 92. | 420. C: Az esküdtbíróság a vádlott büntetésének kiszabásánál súlyosító körülménynek vette ugyan azt, hogy a bűncselekményt kegyetlenséggel vitte véghez, ezzel szemben azonban a büntetlen előéletet és a husz éven aluli fiatal kort mint enyhítő körülményeket állapította meg és vette számításba. Ezek az enyhítő körülmények, főleg pedig a fiatal kor annyira nyomatékosak, hogy ezekre való tekintettel a törvényben a bűncselekményre meghatározott büntetésnek legkisebb mértéke is aránytalanul súlyosnak mutatkozik, s e szerint a Btk. 92. §-a alkalmazásának feltételei fenforiognak; minélfogva a védő semmiségi panaszának hely adandó volt 'és ebből folyólag az esküdtbíróság ítéletének a szabadságvesztésbüntetés kiszabására vonatkozó részét a Bn. 385. §-a 3. pontjában megjelölt s fenforgő semmiségi ok miatt a Bp. 437. §. 3. bekezdése értelmében mégsemmisiteni és e tekintetben a Btk. 92. §-a alkalmazásával a törvénynek megfelelő Ítéletet hozni kellett. (1901. decz. 3. 7303. sz.) = Azonos: C. 324/1902. sz. 421. C: A T. által az összbüntetés kiszabására felhozott indokolás helyt nem foghat; mert a bíróság a Btk. 92. §-ának alkalmazásával anyagi bűnhalmazat fenfortgása esetében, ha a cselekményekre meghatározott büntetés legkisebb mértékét aránytalanul súlyosnak találná, jogosítva van a büntetés jhlemét és mértékét is leszállítani, annál inkább van tehát helye az összbüntetés kiszabásánál, a Btk. 91. §-a alkalmazásával, a cselekményekre a Btk. által előirt büntetési tétel legkisebb tartama kiszabásának. (1895. márcz. 23. 17371. sz.) = Azonos: C. 7903/1896. sz. 422. A kir. ítélőtábla az elsőbb/óságnak ítéletét részben megváltoztatta, a börtönösszbüntetés tartamát két hóval felemelte, mert a Btk. 336. §. 3. pontjába ütköző lopás miatt a Btk. 340. §-a alapján és a 92. ^alkalmazásával kiszabott börtönbüntetés egyetlen egy bűntett esetén hat hónál kevesebb nem lehet, két bűntett esetén tehát az anyagi halmazat súlyosabb tekinteténél fogva, ugyanazt a büntetést hat hónál nagyobb mértékben kell kiszabni. C.: AT. ítélete a kifejtett indokok oly módosításával helybenhagyatik, hogy miután a bűnhalmazat esetében alkalmazandó összbüntetés neméről s az előirt szabadságvesztés-büntetések felemeléséről intézkedő VIII. fejezete a Btk.-nek semminemű oly rendelkezést nem foglal magában, mely a 92. §. feltétlen alkalmazhatását halmazat fenforgásakor korlátozná, ennélfogva a T. által vádlottra kimért börtönbüntetés nem a másodbiróság1 érvelései alapján, hanem azért találtatott megfelelőnek, mert az elsőbb? óság ítéletében felsorolt enyhítő és az elkövetett büntettek minősítésének többszörösségében fekvő súlyosító körülmények figyelembevétele mellett az a büntetés a vádbeli cselekményekkel arányban állónak mutatkozik. (1897. nov. 16. 835. sz.)