Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

134 Btk. 89—92. §§. 416. C: A vádlott fegyházbüntetése 6 évre emeltetik. Indokok: A műveletlen állapotból és durva zabolátlan természetből megállapított enyhítő körülmény mellőztetik, mert a vádlott elmetehetsége kifogástalan; a durva hajlamoknak müvelés által való szeliditése pedig nem szükséges a más ember, de különösen a házastárs bántalmazásától való tartózkodás kötelességeinek felismerésére. A beismerés enyhitő körülménye is mellőztetik, mert a s zámos tanú által és a boncz jegyzőkönyv által bizonyított tényállás tisztába hozását vádlott nem mozdította elő. Enyhitő tehát csupán a büntetlen előélet, melylyel szemben áll, hogy vádlott különben is beteg nőt bántalmazott, a ki házastársa volt és bántalmazta azt a feltétlenül halálos léprepedést is eredményező ismételt erőszákkal. Eme nagy nyomatékú súlyosító körülmények folytán találtatott e helyütt indokoltnak a büntetés felemelése. (1899. decz. 21. 3789. sz.) Az enyhitő körülmények a mellékbüntetésre is kihatnak. 417. C: Oly esetekben, midőn a törv. valamely büntetendő cselekményre szabadságvesztés mellett pénzbüntetést is rendel kiszabatni, az egybefoglalt büntetés egységességénél fogva nem engedhető megaz, hogy ugyanazok az enyhitő körülmények a büntetés kiszabásánál a büntetési nemiekhez képest különbözően érvényesíttessenek és így a különböző nemű büntetések is különböző méltatásban részesüljenek, mert az enyhitő körülmények mind a két büntetés kiszabására egyformán kihatnak s a pénzbüntetés nem eshetik külön is enyhébb mérlegelés alá, mint a szabadságvesztés-büntetés. (1899. febr. 23. 4880/98.) Rendkívüli enyhitő körülmények. 418. C: A Btk. 92. §-a alkalmazandó volt, mert vádlottak beismerése nélkül a vádbeli cselekményt bizonyítani nem lehetett volna. (1900. ápr. 3. 5795/99. sz.) 419. C: Habár súlyosító körülményt képez, hogy vádlott a cselekményt nagy kegyetlenséggel hajtotta végre; tekintve azonban, hogy vádlott a vádbeli cselekmény idején alig öt hóval haladta, meg azon kort, melyben a Btk. 85. §-ának 2. pontja alapján a vádbeli cselekmény legfeljebb két évi börtönnel lett volna büntetendő; tekintve, hogy a törvénynek egymással vonatkozásban álló büntetési tételei között — a tárgyi és alanyi minősítő körülményeknek megfelelő fokozatok alkalmazása által — az összhang mindenkor íentartandó: ugyanzért vádlott a Btk. 92. §-a alkalmazásával ítéltetik ©1. (1890. jun. 19. 4354. sz.) = Azonos: C. 4268/1899. sz. (70 évet meghaladó kor nyomatékos enyhitő körülmény), C. 1898/1901. sz. (20 évet csak kevéssel meghaladott kor nyomatékos enyhitő körülmény), C. 1291/1901. sz. (19 éves kor és elhanyagolt nevelés nyomatékos enyhitő körülmény), ('. 3476/1901. sz.