Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

Btk. 79- §. 109 ezek szerint vádlott megtámadva nem lévén, jogos védelem íeníorgása vagy határainak nem büntetendő tulhágása meg nem állapitható). C 5702/1887. (Sértett az udvaron összegyűlt esővizet a közös palánkon át a vádlott udvarára akarta vezetni. Vádlott ezt megakadályozandó, kapával főbe ütötte. Minthogy vádlott vagyonát közvetlen veszély még nem fenyegette, s az különben is máskép is elhárítható volt, a 79. §. esete fenn nem forog), 0. 712/1897. (Vádlott sértettnek, ki őt nyakánál fogva egy harmadiknak bántalmazásától visszatartotta, ujját megharapta), G. 682/1901. sz. (Vádlott nejét, ki "közös búzájuk elvitelét ellenezte, fellökte és megrúgta. Minthogy sem vagyona, sem személye jogtalan megtámadásnak kitéve nem volt, a Btk. 79. §-ának esete fenn nem forog). 336. C: A bejelentett semmiségi panasz alaptalan, mert vádlottnak jogerejilleg megállapított az a tette, miképp egy 12 éves gyermeket mezei kártételen érve akként bántalmazta, hogy rajta a látleletben leirt sérelmeket okozta, vagyonvédelemből elkövetettnek nem tekinthető: a jogos védelemnek alapját képezhető más tény pedig a megállapított tényállásban nem foglaltatik. (1902. jun. 11. 5543. sz.) 337. IC: Vádlottnak az a cselekménye, hogy az őt üldözőbe vett P. J.-ra, midőn látta, hogy ez őt már-már utoléri, s Ny. J. is üldözésére szalad, a kezében volt fegyvert, bár czélzás nélkül, elsütötte, közel áll a jogos önvédelemhez. Tekintve azonban, hogy azok, kik vádlottat üldözőbe vették, bántalmazásra használható eszköz nélkül voltak; mig ellenben azokkal szemben vádlott oly eszköz birtokában volt, melylyel lövés nélkül védekezhetett volna üldözői ellenében, s az által, hogy védekezésére a lőfegyvert üldözőjére elsütötte, holott tudnia kellett, hogy az alig hat lépésnyi távolban levőre elsütött fegyver lövege arra nézve veszélyessé válhatik, az önvédelem határát túllépte. (1888. máj. 15. 9728/87.) = Azonos: C. 3656./1889. sz. (Vádlott éjjel és sötétben másodmagával hazafelé ment, mikor az utánuk menő, bottal felfegyverzett három egyén egyike ok nélkül fejbe ütötte. Vádlott e támadás után vette elő kését s azzal több szúrást intézve abba az irányba, a honnan az ütés jött, az utánuk jövők egyikét megszúrta. A jogos védelem nem állapíttatott meg, mert akkor midőn kését kivette és szúrt, már nem volt veszélyeztetett helyzetben), C8754/1889. sz. (Vádlott erdőőr a fatolvajláson meglepett asszonyok után kétszer lőtt s az egyiket megsebezte. A jogos védelem nem állapíttatott meg, mert vádlott közel lévén, megkísérelhette volna a tolvajok elfogását, s midőn a már megfutamodó tolvajokra lőtt, akkor nem a lopást, tehát a vagyon elleni jogtalan támadást kívánta megakadályozni, hanem hogy a tolvajok a büntetés elől ne menekülhessenek vagy esetleg, hogy őket önhatalmúlag megfenyítse), C. 9251/1890. sz. (Vádlott súlyos testi sértés vétségében mondatott ki bűnösnek, mert akkor mérte az ütést sértettre, mikor tőle a botot már elvette s ezzel a visszatolásként alkalmazott ütéssel a jogos önvédelem határát túllépte), C. 7523/1894. sz. (Vádlott, ki a lopáson ért s megzálogolt panaszosnak, midőn ez bottal kezében utána szaladt, lábába lőtt, elitéltetett, mert Bértett 15 lépésnyire lévén tőle a vádlott testi épségének közvetlen veszélyben forgása fenn nem forog), C. 230/1898. sz. (Vádlott a többekkel verekedő sértettet figyelmeztette, hogy ne veszekedjenek. Sértett minden szóváltás nélkül a falhoz nyomta s a kése nyelével kétszer fejbe ütötte, de sérülést nem okozott. Vádlott kivette kését s miután sértett kezét felemelve tartotta, attól félve, hogy harmadszor is megüti, nyakon szúrta sértettet, a ki rögtön meghalt. Halált okozó súlyos testi sértésben mondatott ki bűnösnek, mert nem volt oka feltételezni, hogy sértett újból bántalmazni akarja), C. 9876/1900. sz. (Vádlott akkor midőn őt sértett megütötte, ennek botját elvette s ezzel