Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

110 Btk. 79- §. rajta könnyű testi sértést okozott), C. 94/1902. sz. (Vádlott akkor ütötte fején sértettet, mikor az támadását már nem folytathatta, mikor már megtámadva nem volt). 33S. C: Minthogy a T. valónak fogadta el azt, hogy a vádlott lépett fel támadólag és hogy sértett csakis ezen támadó fellépés folytán lépett közbe és ütötte hátba a vádlottat a czélból, hogy a további tettlegességnek elejét vegye: már annál a valónak elfogadott ténynél fogva, hogy a vádlott lépett fel támadólag, a jogos védelem esete ki van zárva, s Vádlott azt a tettét, hogy az1 őt hátba ütő sértetten életveszélyes szúrást ejtett, nem védelemből, hanem csak megtorlásból követhette el. (1903. márcz, 17. 2419. sz.) 339. C.: A T. által elfogadott tényállás szerint vádlottnak1 a vád alapjául szolgáló tette, miképp nejének jogtalan és súlyos bántalmazása miatt támadt erős felindulásban Cs. G. erdőőrt agyonlőtte, a Btk. 279. és 281. §. 2. bekezdése szerint büntetendő cselekményt képez. Minthogy pedig1 az van megállapítva, hogy vádlott akkor lőtt a megöltre, midőn ennél már nem volt fegyver; eme tény alapján helyes az a jogi megállapítás, hogy a megöltnek agyonlövése támadásának elhárítására nem volt szükséges. Tekintve továbbá;, hogy a tényállás ama körülményei, miképp addig, míg a megölt kezében fegyver volt, vádlott előle elrejtőzött és csak azután lépett elő, miután a megölt fegyverét letette: a jogos védelem tulhágásának a büntethetőséget kizáró kellékei, az ijedtség, félelem vagy megzavarodás megállapításának alapjául nem szolgálhatnak. (1903. febr. 10. 1196. sz.) Sajtó utján elkövetett cselekményeknél nincs jogos védelem. 340. C: R. Zs. mint vádlott és védője a B. P. 385. §-ának c) pontja alapján bejelentett semmiségi panaszukat, a jogos védelemre alapították; minthogy azonban sajtó utján elkövetett cselekményeknél a jogos védelem esete nem foroghat fenn: ennélfogva ezen semmiségi panaszt, mint alaptalant, a Bp. 437. §-ának 4. bekezdése értelmében el kellett utasítani, stb. (1902. márcz. 6. 2063. sz.) Házi fegyelem gyakorlásával szemben jogos védelemnek nincs helye. 341. C: Az, hogy vádlott a kertészkép szolgálatában állott M. F. I.-t 1892. évi július 27-én reggel 8 és 9 óra között agyonlőtte, az alsóbiróságok ítéletében erre nézve előadottakkal bizonyítva van. Tekintve, hogy az 1876. évi XIII. tcz. 46. §-a a gazdának a szolgálatában álló cselédje ellen fegyelmi hatalmat ád; tekintve, hogy a Btk. 313. §-a értelmében a házi fegyelemre jogosított személy által annak gyakorlatában elkövetett könnyű testi sértés miatt büntetésnek nincs helye; tekintve, hogy M. F. I. feleselése, kapcsolatban a megelőzött, a gazda és szolga közötti viszonyt gorombán sértett eseményre, okul szolgálhatott vádlottnak arra, hogy fegyelmi jogával éljen és M. F. I.-ra. ki szolgálatában állott, néhány ütést mérjen, melyek a bonczoláfíi jegyzőkönyv szerint semmi nyomot sem hagytak hátra: az al-