Büntetőjog és bűnvádi eljárás 1. Büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (Budapest, 1905)

108 Btk. 79C. 3474/1892. sz. (Sértett a vádlottat nyakán súlyosan megsebezte, mire vádlott léczet dobott hozzá.; sértett késével ismét megtámadta, ekkor vádlott halálos ütést mért rá), C. 2494/1892. sz. (A vádlott kerülő a lopás miatt űzőbe vett s dulakodást kezdő sértett szemét megszúrta), C. 1261/1892. sz. (A sértett orozva, veszélyes eszközzel támadta meg a vádlottat, a ki két ütéssel halálát okozta), C. 9260/1892. (Vádlott akkor szúrta meg a sértettet, mikor már felhagyott a támadással, de elfogadtatott, hogy ezt nem vette észrleL s a szenvedett erős felettes következtében kábult is volt), C. 5710/1894. sz. (Vádlott, a kit többször megloptak, a tolvajok elriasztása czéljából feléjük lőtt s a kerítés mögött künnálló sértettet agyonlőtte), C. 7678/1894. ez. (Vádlottat hárman kővel megtámadták, ő az egyik támadótól elvett fejszével a másikra ütött), C. 12,311/1895. sz. (Sértett vádlottat ok nélkül megállásra szólította fel, utána mant s ütlegelte s menekülni nem engedte, mire vádlott egy szivarszipkával szemen szúrta, a mi sértett halálát kozta), C. 633/1897. (Vádlott mint csősz egy lövéssel halálosan megsebezte a tolvajt. A Curia megállapította ellene a halált okozó súlyos testi sértés bűntettének fenforgását, de a 79. §. 3. pontja alapján felmentette), C. 774/1898. (Vádlott az idegennek vélt, magát igazolni nem tudó, késő éjjel megjelent és gyorsan távozni akaró sértettet tolvajnak vélve utána lőtt s megsebezte), C 9214/1898. sz. (Sértettek vádlotthoz külső cselédekül egy évre beszegő Itek s szabályszerű felmondás nélkül épen a tavaszi munka kezdetén távozni akartak. Vádlott erőszakkal megakadályozta őket ingóságaik elvitelében s az egyiket bántalmazta is), C. 4791/1899. sz. (Vádlott az apja ellen intézett közvetlen és jogtalan támadás elhárítása czéljából bántalmazta a sértettet). A jogos védelem határainak büntetendő tulhágása. 3S5. C: Közvetlen megtámadás, mely a vádbeli cselekményt jogos védelemmé minősítené, jelen esetben a vádlottnak sem vagyonára, sem személyére nézve nem forgott fenn. Mert a vádlottnak önvallomása szerint V. P., midőn őt a vádlott meglátta, csak a lovak körül babrált, fel akarta azokat kantározni. Álló' helyzetben és nem futásban, vagy az eltulajdonított dologgal való. menekülésben volt tehát akkor, midőn a /ádlott feléje közeledett. És igy A vádlott vagyonát közvetlen veszély nem fenyegette. De a vádlottnak személye ellen intézett vagy azt fenyegető közvetlen támadás sincs bizonyítva. Mert a vádlottnak azon állítása, hogy V. P. egy kampós botot ugy tartott a jobb kezében, hogy azzal a vádlottat könnyen megüthette, a veszély közvetlenségére nézve annál kevésbbo képez elfogadható bizonyítékot, mert vádlott maga sem állítja, hogy sértett a botot ütésre felemelte volna, s mert azt sem lehet megállapítani, hogy V. P. leütése előtt a kezében, vagy leüttetése után a közelében valamely ütő eszköz láttatott vagy találtatott volna. De különben is vádlott önbeismerése szerint amint V. P.-t főbe ütötte, az elesvén, védtelen állapotba jutott s a vádlott csak azután ejtette rajta azokat a sértéseket, melyek az orvosi vélemény szerint a sértettnek halálát okozták. Ez okokból vádlottat bűnösnek kellett kimondani a halált okozott súlyos testi sértés bűntettében. (1883. február 15. 10348/82. sz.) = Azonos: C. 4252/1884. sz. (Sértett valószínűleg gyümölcsöt lopni ment a vádlott kertjébe s ennek felhívására: «ki vagy?» követ dobott ablakába. Vádlott kinyitotta az ablakot s a sötétbe lőve sértettet agyonlőtte. Gondatlanság által elkövetett emberölés vétségében mondatott ki bűnösnek, mert a megtámadott jogvédelme czéljából elkövetett cselekménye nem állott arányban a támadással), C. 3876/1887. sz. (Vádlott akkor lőtte meg a lopási kísérleten rajtakapott tolvajok egyikét, mikor azok már menekülőiéiben voltak;