Polgári törvénykezés 2. Különös eljárások. Örökösödési eljárás. Végrehajtási eljárás. Telekkönyvi rendtartás. Ügyvédi rendtartás. Közjegyzői rendtartás (Budapest, 1906)

Fizetéselőleg levonása. 159 V. fizetésének az 1881. évi LX. tcz. 61. §. értelmében lefoglalható része csak 4108 frt 32 krra rúgott, tehát csekélyebb volt, mint a megítélt tőkeösszeg. Mindezeknél fogva és mert az a körülmény magában véve, hogy az I. r. alp. által felmutatott letiltási végzés szerint a törlesztés a végrehajtató ügyvédének kezeihez volt eszközlendő és a váltóra rávezetendő, a bizonyítást alperesre szintén nem háríthatja és az ügy ily állásában felp.-sel szemben közömbös, hogy alp.-ek jogelőde közvetlenül eszközölte-e a törlesztést, vagy azt maga a végrehajtást szenvedettre bizta-e; miután felp. a fenébb körülirt irányban bizonyítékot nem nyújtott, ilyenül pedig felp. javára el nem fogadható az, hogy az alp.-i üzleti könyvekben a fizetés mint a végrehajtást szenvedett kezeihez kifizetett van bevezetve, felp. keresetével elutasítandó stb. (1896. febr. 6. 1149. sz.) Fizetéselöleg levonása a lefoglalt fizetésből. 406. C: A munkaadó jogosítva van abban az esetben, ha alkalmazottjának fizetése más hitelező javára lefoglaltatik, az adott fizetési előleget alkalmazottnak még ki nem adott fizetéséből a végrehajtási zálogjogra való tekintet nélkül vissztartani, (1901. ápr. 10. I. G. 102.) = Azonos: Bpesti T. 1902. febr. 6. II. G. 123/1901. sz. — Ugyanezen T. 1897. okt. 29. II. G. 89. sz. a. azt is kimondta, hogy a főnök lalkalmazottjána1' adott fizetési előleg törlesztését a fizetésnek csupán lefoglalható részére nem szoríthatta. — A Pozsonyi T. 1902. febr. 10. G. 110/1901. sz. a. az előleg levonását csak a foglalás alá nem vonható részből engedte meg abból az okból, mert a törvény szerint lefoglalható fizetési rész a főnök által adott előleggel a hitelezők sérelmére nem terhelhető, és a mennyiben ily előleg adatott, :áz csak az alkalmazott végrehajtás alá nem vonható fizetésének terhére és az előlegező veszélyére történhetik, továbbá, mert az adott előleg tekintetében a főnök az illető alkalmazott hitelezőjének lévén tekintendő, előleg követelésének annak fizetéséből való kielégítésére nézve más hitelezőnél több joggal nem bir. — A Debreczeni T. 1902. ápr. 24. G. 36. sz. határozata szerint az alperes által előlegképen kiadott 400 korona, a nevezett alkalmazott fizetéséből, az arra vezetett végrehajtás előtt lett kifizetve, tehát a nevezett színművésznő fizetésének ez a része a K. I. által foganatosított végrehajtás tárgyát nem is képezhette: a felperes által képviselt K. L, a javára elrendelt végrehajtási jog foganatosításával, az 1881 :LX. t.-cz. 82. §-a értelmében, a nevezett alkalmazott fizetésének csak azokra a fölöslegeire szerezhetett végrehajtási jogot, a melyek az 1881 :LX. t.-cz. 54—60., ugy a 62—63. §-ai értelmében végrehajtás alá vonhatók voltak; minthogy továbbá az elsőfokú bíróság ténykép azt is megállapította. 407- Bpesti T.: E tekintetben a felebbezési bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a munkaadót alkalmazottjával szemben sem fizetési előleg, sem más czimen fennálló követelés alapján nem illeti meg a beszámítás harmadik személynek végrehajtási foglalással biztosított követelése ellenében. Ez a jogi nézet azonban ellenkezik azzal az anyagi jogszabálylyal, mely szerint a végrehajtást szenvedő adósa az őt a végrehajtást szenvedővel szemben megillető beszámítási igénye a végrehajtóval szemben épp ugy érvényesítheti, mint engedményezés esetében az adós az engedményessel szemben az őt az engedményező ellenében megillető beszámítási igényt.