Polgári törvénykezés 2. Különös eljárások. Örökösödési eljárás. Végrehajtási eljárás. Telekkönyvi rendtartás. Ügyvédi rendtartás. Közjegyzői rendtartás (Budapest, 1906)

Végrehajtást szenvedő tulajdonának valószínűsítése. 143 Határozat: Az 1881. évi LX. t.-cz. 48. §-ában szabályzjott abban az esetebn, ha a végrehajtást nem a végrehajtást 43. §. szenvedőnek, hanem másnak birlalásában levő ingóságokra foganatosítják s ha a birlaló a foglalást ellenzi, a végrehajtató által előállított egy vagy több tanúnak a birósági kiküldött előtt tett nyilatkozata, annak valószinüsitésére, hogy a foglalás alá vonandó ingóságok a végrehajtást szenvedő tulajdonát képezik, — alkalmas bizonyítéknak tekintendő. > Indokok: Az 1881. évi LX. t.-cz. 48. §-ának az1 a rendelkezése, hiogy másnak birlalásában levő ingóságok, a birlaló ellenzése esetében, csak akkor foglalhatók le, ha a végrehajtató által előterjesztett bizonyítékokból valószínűnek látszik, hogy a lefoglalandó ingóságok a végrehajtást szenvedő tulajdonát képezik, nyilván azt cízélozza, hogy a végrehajtató harmadik személy tulajdonát képező ingót önkényesen le ne foglaltathasson, hogy tehát harmadik személy tulajdona — szemben a végrehajtatónák a 47. §. 4-ik bekezdésében biztosított korlátlan kijelölési joggal — továbbá a 75. és 76. §-okban neki a szoros zárra éta az átszállításra nézve adott súlyos jogokkal szemben már a foglalási eljárásban is lehető védelemben részesüljön. De másfelől az sem szenved kéltséget, hogy a törvényhozó a végrehajtató jogát esetleges kijátszások ellen szintén védeni akarta, azért tőle a végrehajtást szenvedő tulajdonjogának nem teljes bizonyítását, hanem csak bizonyítékok alapján valószinüsitését kívánja meg. Ezekre tekintettel, mivel a tanuk nyilatkozata (vallomása) rendszerint csak esküvel történt megerősítés mellett képez a perrend szerint bizonyítékot, az) a kérdés vizsgálandó, vájjon a törvényhozó az 1881. évi LX. t.-öz. 48. §-ában minő bizonyítékokat kíván abból a őzéiből, hogy a fent említett valószínűsítés fen forogjon? Abból a körülményből, hogy a törvény általában «bizonyitékokat) említ, — hogy így a törvényben ilyenekül elismert bizonyítási eszközök és módok egyikét sem zárja ki: önkényt, következik, hogy a tanubizonyitékot is elfogadhatónak és valószínűsítésre alkalmasnak találja. Természetes, hogy a tanuk nyilatkozatai a tárgyalt esetben esküvel meg nem erősíthetők: mert a birósági kiküldött tanukat meg nem eskethet;