Polgári törvénykezés 2. Különös eljárások. Örökösödési eljárás. Végrehajtási eljárás. Telekkönyvi rendtartás. Ügyvédi rendtartás. Közjegyzői rendtartás (Budapest, 1906)

Visszvégrehajtási igény biztosítása. 129 Indokok: Az 1881 : LX. tcz. 42. §-a szerint: «Ha a végrehaj- 1881 : Lxtást szenvedő azon itélet ellen, melynek alapján a végrehajtás elrendel- 42 § tetett, halasztó hatálylyal nem biró felebbezéssel él vagy halasztó hatálylyal nem biró igazolást, perújítást vagy semmiségi pert indit s egyszersmind kimutatja, hogy az itélet változtatása, feloldása, megsemmisítése vagy hatályon kívül tétele esetében visszvégrehajtási igénye veszélyeztetve van, kívánhatja, hogy a kielégítés, illetőleg a kielégítési végrehajtás a végrehajtató által nyújtandó biztosítástól tétessék függővé, ilyen biztositás nem nyújtása esetén pedig engedtessék meg, hogy a fizetéa helyett a végrehajtási összeget, vagy a végrehajtás tárgyát,... a bíróságnál tegye le.» A törvény ezen intézkedésének nyilvánvaló czélja az, hogy a végrehajtást szenvedő visszvégrehajtási igényeit veszély lenforgása esetén biztosítsa, ha oly joglépést tett, amelynek folytán a végrehajtás alapjául szolgáló itélet hatályon kívül helyeztethetik. Ez elvet szem előtt tartva, bár a végrehajtási törv. 42. §. szószerinti értelmezése mellett azt kívánja meg, hogy a végrehajtást szenvedő azon itélet ellen éljen halasztó hatálylyal nem biró felebbezéssel, vagy indítson halasztó hatálylyal nem biró igazolást, perujitási pert, a melynek alapján a végrehajtás elrendeltetett; de a törvény rendelkezésének lényegét tekintve, nem zárható ki az ezen szakaszban irt jogkedvezmény akkor sem, a midőn a Végrehajtás alapját eskütől feltételezett itélet képezi az illető fél a neki oda ítélt eskü letételére kitűzött határnapot elmulasztja s halasztó hatálylyal nem biró igazolással él. Az igazolás perorvoslatának czélja ugyanis abban áll, a mint annak az 1881 :LIX. tcz. 65. §na kifejezést ad, hogy az a jogi hatály, a melyet az .igazolást kérő fél mulasztása előidézett, vétlenség igazolása esetén megszüntettessék s a per abba az állapotba jusson vissza, a melyben a határnap elmulasztása előtt volt. Ez elvet azon esetre vonatkoztatva, a midőn az esküre kötelezett fél az eskütételi határnap elmulasztása esetén beadott igazolás épp oly joghatályt von maga után, mint azon itélet ellen beadott igazolás, mely valamely határnap elmulasztása következtében a mulasztó fél hátrányára hozatott. Mindkét mulasztás a peres ügy kedvezőtlen eldöntését vonja maga után a mulasztó féllel szemben; hogy az első esetben utólagos bírói kijelentés folytán, utóbbi esetben pedig az előzetes kijelentés folyományaképen ipso facto, az nem tesz lényeges különbséget. A mulasztó fél ugyanis éppen ezt a kedveztőlen joghatályt kívánja elenyésztetni, a midőn igazolással él. Az utóbb említett esetben az igazolás nem irányul ugyan közvetlenül az itélet ellen, a jnint nem is irányulhat, hanem a mi vele egyértelmű, az ítéletből folyó joghatályt támadja meg, a mi lényegileg ugyanegy következményre vezet. Ennélfogva a fent előrebocsátott jogelv alapul vételével a kolozsvári tábla az 1881 :LX. tcz. 42. §-a alapján kimondandónak találta jazt, hogy az eme szakaszba adott jogkedvezmény veszélyeztetett visszvégrehajtási igényeinek biztosítása érdekében megilleti azon végrehajtást szenvedőt is, ki ellen az ő esküjétől feltételezett itélet alapján az eskületéti Döntvénytár. Polgári törvénykezés. II. 9