Polgári törvénykezés 2. Különös eljárások. Örökösödési eljárás. Végrehajtási eljárás. Telekkönyvi rendtartás. Ügyvédi rendtartás. Közjegyzői rendtartás (Budapest, 1906)

Végrehajtó költsége. 93 De, hogy az érintett általános szabály a bírósági végre- 1S*^L hajtókra is alkalmazandó, amellett szól az 1875. évi IX. t.-cz. 27. §. 4. §. utolsó bekezdésének ama rendelkezése is, hogy a bírósági végrehajtó nem számithat fel fuvardijat akkor, ha az utazás a fél alkalmatosságán vagy költségén történt. Ebből a törvényes rendelkezésből és az 1875. évi szeptember hó 10-én 26020 sz. a. kiadott igazságügyminiszteri rendelet 25. §-ának abból az intézkedéséből, hogy a birósági végrehajtó a fél által felajánlott fuvart elfogadni köteles, okszerűen következik az is, hogy osak a valóságban megtett utért járó fuvardiját jogosult felszámitani, mert fel sem tételezhető, hogy míg egyrészt oly esetben, ha a fél ad fuvart, általában elesik! a végrehajtó attól, hogy fuvardiját felszámithassa: másrészt pusz^ tán azért, mert a fél fuvarról nem gondoskodott, neki az a jog adassék meg, hogy nem is a valóságban megtett utért járó fuvardiját, hanem egy reá nézve sokkal kedvezőbb, a felekre pedig súlyos terhet rovó fuvardijat követeljen. Mindezeknél fogva az 1896. évi 6081., 6082. és 6083. szám alatti polgári ügyekben felmerült elvi kérdés a fentebbiek szerint volt eldöntendő. Kelt Szegeden, a kir. Ítélőtáblának 1897. évi február hó 13. napján tartott polgári teljes ülésében. Hitelesíttetett a szegedi kir. Ítélőtáblának 1897. évi február hó 20. napján tartott polgári teljes ülésben. 250. Bpesti T.: A több napon át egymásután (aug. 30,, 31., szept. 1.) teljesített végrehajtási cselekmények fuvardíj tekintetében egy időben történteknek nem tekinthetők. (1889. febr. 19. 62,162/88. sz.) A végrehajtó ejárási dija. 256. Bpesti T.: A több napon át egymásután (aug. 30., 31., dése azt, hogy a végrehajtó a székhelyen kivül ugyanazon időben s helyen teljesített eljárásokért külön-külön eljárási dijat számítson, csak akkor engedi meg, ha ily alkalommal több végrehajtást, tehát külön kiküldetésen alapuló s más-más végrehajtató érdekében eszközlendő eljárást teljesít. E szakasz rendelkezéséből tehát okszerűen következik, hogy viszont oly esetben, midőn ugyanegy kiküldetés alapján — tehát egy végrehajtási ügyben, — habár több marasztalt fél ellen eszközöltetik is a végrehajtás — mint a jelen esetben történt, — a birósági végrehajtó csak egy eljárási dijat számithat fel. (1899. jun. 12. 47,056/88.) 258. Pécsi T.: A birósági végrehajtó eljárási dija mindig az összeirt, illetőleg árverés alá bocsátott vagyon becsértéke és nem a Tégrehajt. össze? arányában állapítandó meg. (1895. szept 10. 3406. sz.)