Váltó-, csőd- és szabadalmi jog (Budapest, 1906)

76 Az elfogadás kcrlátozása. következik, hogy az elfogadott váltónak lejárata és az eredeti elfogadó ellen per utján lett érvényesítése után, tehát oly időben, amidőn a váltó a forgalmi papir természetét és jellegét már elvesztette, azon a váltón uj kötelezettség többé hatálylyal nem vállalható, a váltóra ily körülmények között vezetett, akár együttkötelezetti nyilatkozat tehát váltói kötelezettséget meg nem állapit. (1893. november 28. 1682/1892. sz.) Az elfogadás korlátozásának kitörlése a váltón. Felperes bizonyítási kötelessége. 240. C: A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok: Helyesen mondotta ki a másodbiróság azt, hogy a kereseti váltón látható törléssel és alperesnek az írásszakértők véleményével is valószínűsített azzal az állításával szemben, hogy a váltón kitörült sor részletfizetés kikötését tartalmazta: felperes tartozott volna a fenforgó aggályt eloszlatni és pedig vagy azt bizonyítani, hogy a terült sor nem részletfizetés kikötését, hanem mást, és nevezetesen mit tartalmazott, vagy pedig azt, hogy a törlés alperes beleegyezésével történt. Tekintve, hogy felperes ezak egyikét sem bizonyította, és igy meg nem állapitható, vájjon a törült rész oly megszorítását tartalmazta-e az elfogadásnak, amely alperest a váltótörvény 22. §-a értelmében a váltóösszegnek bizonyos része erejéig mégis kötelezi, ennélfogva alperesnek azt a védekezését kellett elfogadni, hogy a törült sor az elfogadásnak oly korlátozásátt artalmazta, m'ely) a V. T. idézett szakasza szerint az elfogadás teljes megtagadásának tekintendő; ehhez képejst) a másodbiróság Ítélete az itt felhozott indokoknál fogva volt helyebnhagyandó. (1898. április 28-án. 252. sz.) Korlátolt elfogadás résztörlesztés kikötése mellett. 22. §. 241. C: Az az elfogadás, hogy két forint heti részletben fogadom el, a váltót kellékhiányossá nem, teszi, hanem korlátolt elfogadás, mely a V. T. 22. §-a értelmében megtagadásnak tekintendő s igy nem szül kötelezettséget. (1898. április 28. 252. sz. a.) A ivevő a vételár fejében rninlézvényezett, de a megállapodásnál rövidebb lejáratú váltót tartozik — bár korlátozással elfogadni. 242, C: Ami a négyhavi hitelezési határidőt illeti, alperesnek erre alapított időelőttiségi kifogása még abban az esetben sem vehető figyelembe, ha az bizonyítottnak fogadtatik is el; mert alperesnek ugy perbeli előadásából, valamint D. alatt csatolt leveléből is kétségtelen, hogy a négy havi hitelezés felperes által azon feltételhez köttetett, hogy alperes a hitelezett vételárnak megfelelő összegű négy havi lejárain váltót fogad el felperes részére; alperes azonban! a neki felperes által elfogadás végett beküldött három havi lejáratú váltót el nem fogadván, felperest sem arra, hogy neki elfogadás végett egy más, négy havi lejáratú váltót külojön, fel nem hivta, sem pedig amit tenni különben jogában állott 1876: XXVII. t.-cz. 23. §.