Váltó-, csőd- és szabadalmi jog (Budapest, 1906)

Elfogadás. 75 nek a kir. ítélő tábla által felhívott 22. §-ában foglalt az a rendelkezés, 1876 .-xxvn. hogy a váltó összegének kivételével minden más megszorítás az elfogadás 22 § teljes megtagadásának tekintendő, ugy értelmezendő, hogy a váltóbirtokos a váltót el nem fogadottnak tekintheti, és ;ennek folytán a körülményekhez képest őt megillető jogait érvényesítheti (V. T. 25. §.); de az elfogadó ily esetben is nyilatkozatának tartalma szerint váltó jogilag felelős, mint ezt ugyanaz a szakasz világosan kimondja, alperesnek rvráltójogi felelőssége pedig a V. T. 105. §-ában meghatározva lévén, annak írtelmében őt személyes felelősség terheli. (1890. márczius 4. 1160/889. sz.) A váltó hátára vezetett részlettörlesztési megállapodás nincs befolyással' a váltóügyletnek érvényére. > 237- C: A váltó szövege egységes lejárati időt tartalmaz, annak szövegében a fizetés részletfizetés alakjában kikötve nincs, a váltó hátára vezetett részlettörlesztési megállapodás pedig nincs befolyással magának a váltóügyletnek érvényére akkor, midőn magában a váltóban a fizetési iüő egységeser: állapíttatott meg. (1902. november 28. 565. sz.) A kiegyenlített váltónak ujabb érvényesítése. 238= C: A fizetés által már kiegyenlített váltó ujabban is érvényesít- 23. §. hető, ha az egy más tartozásra a hitelezőnek visszaadatik, mert ha a váltó kifizetés által célját éri, valamely jog érvényesítésének alapjául nem szolgálhat ugyan, de ha a szerződő felek az egyszer már kifizetett váltót közös megegyezéssel a váltóhitelezőnek más jogviszonyból származtatott követelése fejében követelési jogalapul kijelentik s e czélból a váltót a váltóhitelező birtokában hagyják, a szerződő felek akaratánál fogva nem forog fenn akadály arra nézve, hogy ennek alapján ujabb követelési jog érvényesíttessék, mert az így visszaadott Iváltó a kifizetettől jogilag különböző, más váltónak tartandó. (1888. deczember 12. 1148. sz.) A fizetés folytán czélját ért váltón uj kötelezettség már nem vállalható. 239. C: A felperes kifejezetten beismeri, hogy a kereseti váltón intézvényezettként eredetileg egyedül F. Náthán volt megnevezve, és hogy alperesek csak a nevezett eredeti intézvényezettnek, illetőleg elfogadónak, annak alapján történt bírói jogérvényes elmarasztalása után irták alá a kereseti váltót és pedig ugy, mint az eredeti elfogadónak együttkötelezettje, mely beismerés magában foglalja beismerését annak is, hogy alperesek mindenesetre helytelenül lettek intézvényezettként feltüntetve. Miután pedig a keresetben felperes alpereseket nem ugy, mint F. Náthán együttkötelezettjeit, hanem önálló elfogadók minőségében kérte elmarasztalni, a kereset már ennélfogva alaptalannak bizonyult. De alaptalan lenne felperesnek követelése még azon esetben is, ha alperesek a váltók elfogadóinak lennének tekintendők; mert a váltónak ugy gazdasági rendeltetéséből, valamint jogi természetéből, mely szerint az intézvényezett arra nézve vállal az elfogadás által kötelezettséget, hogy az elfogadott összeg lejáratkoz fog kifizettetni (V. T. 23. §.), okszerűen az