Váltó-, csőd- és szabadalmi jog (Budapest, 1906)

72 Elfogadás. magában véve a váltó megsemmisítését maga után nem vonja, miután pedig a kereseti elszakadt, de összeragasztott váltó összefüggő egészet képez és ezlea alakjában! is a viáltó, ,minden lényeges kellékével bir, alperes váltójogi kötelezettségének elbírálására fontossággal az bir, még ha valónak fogadtatnék is azon, mivel sem bizonyított állítása, hogy a váltót ő, tudniillik alperes szakította el, hogy az elfogadási nyilatkozat megtörténte után az elszakítás a váltóbirtokos felperes hozzájárulásával tör tént-e, vagy sem? Miart a V. T. 21. §-a szerint a megtörtént elfogadást visszavonni nem lehet és mert az által, hogy alperes az általa már előbb elfogadott váltót tovább adta, a váltóbirtokos és közte váltószerződés létesült, melytől egyoldálulag többé el nem állhat, ennélfogva alperesnek a /váltó elfogadása után véghez vitt azon önkényes cselekménye, hogy a hozzá csak meghatározott célból, de nem megsemmisítés, illetőleg elszakítás végett küldött váltót elszakította, sem az elfogadási nyilatkozat hatályára, sem ebből folyó fizetési kötelezettségére befolyással nincs. Alperes maga sem állította, hogy a váltó elszakitásához, mint annak megsemmisítése végett czélba vett eszközhöz felperes hozzájárult, ennélfogva a váltó elszakitásának ténye a felek közötti jogviszony elbírálása szempontjából lényegtelen. Miután pedig alperes az általa elfogadott kereseti váltónak kifizetését maga sem vitatta, őt a V. T. 23. §-a alapján a váltó összegének stb. megfizetésében elmarasztalni kellett. (1887. január 17. 459.) C: A királyi T.-nak fenti keletű és számú Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. (1887. június 21. 461. sz.) Az elfogadó aláírásának helye. 231. C. Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik, felperes Sch. A. utóda irányában keresetével elutasittatik. Indokok: A kereseti váltó jelenlegi alakjából, mely szerint másodrendű alperes neve a váltón E G. neve felett oly helyen van írva, hol rendszerint a kibocsátó neve szokott íratni, mely szerint az «angenommen» más kézzel is utólag írottnak mutatkozik, mely szerint a váltón a most kibocsátóként szereplő W. B. neve a nyomtatott váltó szövegébe a «Bericht» szóra íratott, és így a W. B. kibocsátói aláírás utólag beszar ottnak mutatkozik, az vélelmezendő, hogy a váltónak kibocsátója eredetileg másodrendű alperes Sch. A. utóda volt és a váltó csak később lett reá is intézvényezve, és ujabb kibocsátói aláírással ellátva. Ezen vélelemmel szemben felperest terhelte volna annak bizonyítása, hogy másodrendű alperes a kereseti váltót már eredetileg mint elfogadó irta alá, vagy hogy a kibocsátói minőségnek elfogadói minőséggé változtatása másodrendű alperes beleegyezésével történt, alperes ezt bizonyítani meg sém kísérletté. Ezek szerint másodrendű alperes a kereseti váltó kibocsátójának tartandó. Minthogy pedig a váltótörvény 42. §-a szietrinft a kibocsátó elleni visszkereset fentartására szükséges, hogy a váltó fizetés végett bemutat-