Váltó-, csőd- és szabadalmi jog (Budapest, 1906)

A kibocsátó felelőssége. 47 dést, hogy a váltókövetelés kit illet, a törvény egyéb rendelkezései sza- 187™^£x bályozzák. Ezek szerint a váltó birtoka mindig szükséges (a V. T. 39. §.), 7_ §_ de másrészít a váltónak puszta birtoka soha semi elegendő a váltókövetelés érvényesítéséhez. Legitimálva van nem forgatott váltónál a hátiratok összefügg(> és hozzá lenyúló láncolatával igazolt forgatmányos (36. §.), lejárat után, ha az intézvényezett nem fizetett, a váltókapcsolatban és visszkereset alatt álló személyek közül az, ki a váltót beváltotta. Ami különösem!1 a a Ikibocsátó jogait illieitiy a 23. §. 'második bekezdése, szemben az 1840. évi XV. t.-czikk 80. §-ának ellenkező rendelkezésével, annak kimondására szorítkozik, hogy az elfogadás az intézvényezettet a kibocsátó irányában is váltójogilag kötelezi, de nem határozza meg' a kibocsátó kereseti jogának megállapitásához megkívántatott feltételeket és igy a legitimáczió kérdését meg nem oldja. Magában az a puszta tény ugyanis, hogy az intézvényezett elfogadói nyilatkozatát a váltóra ráírta, nem jogosíthatja fel a íkibocsátót, hogy tőle fizetést követeljen, mert ehhez okvetlen a váltó birtoka és a legitimáczió szükséges. De a törvény mi tómpontot sem nyújt arra, hogy éppen a kibocsájtónál a váltó birtokának puszta ténye elegendő lenne a perlési jog megállapitásához: tehát reá nézve is áll az általános szabály, hogy ja váltóbirtokos csak mint rendelvényes, vagy mint forgatmányos, vagy akkor léphet fel fizetésre irányuló keresettel, ha a visszkereset alatt állván, a váltót visszaváltotta. A váltó birtoka megállapítja ugyan a vélelmet, hogly a kibocsátó mint visszkereset tokába, ezlt a vélelmet azonban a jelen esetben lerontja K. J. tanúnak a S. E. T. 64. §. alapján mérlegelt vallomása, mely teljesen bizonyítja, hogy alatt álló előző beváltás utján jutott a más rendeletére szóló váltó bira váltó a rendelvényesként megjelölt takarékpénztárnál soha sem volt, hogy tehát a kibocsátó soha visszkereset alatt nem állott s a váltót vissza sem válthatta. Ez okból felperest felperesség hiányából el kellett utasitani és a perrendtartás 251. §-a alapján a per- és íelebbezési költség fizetésére kötelezni. C: A másodbiróság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. (1902. nov. 25. 611. sz. a.) A kibocsátó felelőssége. Saját rendeletre szóló váltó ((kötelezettség nélkül) való forgatása. 157, Marosvásárhelyi T.: Felperes alperes ellen indított keresetével a 6837/885. sz. a. kibocsátott sommás végzés hatályon kivül helyezésével elutasittatik. Indokok: A keresetnek alapul szolgáló váltó felperesnek, mint kibocsátónak rendeletére lévén kiállítva, a váltó tartalma szerint felperes a váltó kiálliitásának alapul szolgáló váltószerződés szerint mint kibocsátó a váltótörvény 7. §-a szerint a váltónak lejárásakori kifizev téseért kötelezettséget Vállalt, a váltónak minden későbbi birtokosa irányában. Kibocsátói minőségben elvállalt kötelezettsége nem szenvedhet változást annak következtében, hogy a váltót, mint annak egyszersmind