Váltó-, csőd- és szabadalmi jog (Budapest, 1906)

48 A kibocsátó. rendelményese, forgatmányának tartalma szerint éppen alperesre kötelezettség nélkül forgatta, mivel a kötelezettség nélkül történt forgatmányozásnak hatálya a váltótörvény 12. §-a szerint csakis az, hogy mint forgató keresettel követői részéről meg nem támadható, de mint az idegen váltónak intézvényezője, e minőségben elvállalt fizetési kötelezettsége a váltó minden birtokosával szemben továbbra is sértetlenül fennáll. IMi'után pedig a kibocsátónak a váltótörvény 23. §-a szerint csakis az elfogadó ellen van kereseti joga, felperes az által, hogy ia váltónak hátirati tartalma szerint annak 'utóbb ismét reá történt forgatmányozásával 'utolsó birtokosává, lett, kereseti jogot egyedül az elfogadó ellen nyert, az előző forgatói ellen, a kiknek mint kibocsátó ő van lekötelezve, visszkereseti joggal nem birhat. Ezen okokból felperes a váltó alapján visszkereseti jogot alperes mint forgató ellen nem érvényesíthetvén, az Ítélet megváltoztatandó s alperes ellen indított keresetével a sommás végzés hatályon kívül helyezése mellett, mellőzve a kifogásokban a kereseti jog érvényesítése ellen felhozott egyéb kifogások érdemi méltatását, elutasítandó volt. (1891. január hó 15-én. 8747/890. sz.) C: A másodfokú bíróság ítélete helybenhagyatik, a benne felhozott indokoknál fogva s azért: mert a felperes, ki a váltón mint saját rendeletre szóló kibocsátó jelentkezik és ki forgatmányozás 'utján •újra váltóbirtokossá lett, változhatatlan kibocsátói minőségénél fogva még akkor is kötelezve marad, ha a Váltót ((kötelezettség nélkül» forgatta s igy a felperes 'ugyanazért az összegért felelős az alperesnek, a mely összeget az 'utóbbin követeli, s ilyképp az adós és hitelező személyében egyesülés állott be, és mert magából a váltóból észlelhető, ezt a körülményt a bíró figyelmen kivül nem hagyhatja. (1892. márczius 16nán, 481/891. /s»z.) — Azonos határozatok: Lfi. 1881. máj. 17. 260- sz. C- 1888- szept. 19. 759 sz. C. 1891- okt. 1- 197- sz. Kiskorú által kibocsátott váltó. A váltóbirtokos bizonyíthatja a váltónak nagykorúság alatt való felhasználását. 158. Bpesti T.: A váltó keletkezésének idejéül mindig az az idő vélelmeztetik, mely a váltóban jelentkezik. A fenforgó esetben tehát az a jogi vélelem, hogy alperes a kereseti váltót az abban irt időben t. i. 1901. évi október hó 8-án bocsátotta ki. Az elsőbiróság által lés a felek által megtekintett s felperes által valódiság tekintetében kétségbe nem vont anyakönyvi kivonat alapján az elsőbiróság azt a tényállást állapította meg, hogy alperes 1877. évi december hó 2-án szüleitett s igy kétségtelen, hogy alperes a kereseti váltó keltének napján kiskorú és ennek folytán a váltótörvény 1. §-a értelmében szenvedő váltóképességgel nem biró személy volt. A fentebb emiitett jogi vélelemmel szemben felperes volt köteles bizonyítani vagy azt, hogy alperes a kereseti váltót mint kibocsátó az abban jelentkező keltezés után nagykorúságában irta alá, Vagy azt, hogy alperes kiskorúságában aláirt