Váltó-, csőd- és szabadalmi jog (Budapest, 1906)

46 A kibocsátó. 1878: XXVII. //. A kibocsátó t.-cz §• Az elhelyezésénél fogva kibocsátóinak vélelmezendő aláírással szemben, a váltóbirtokos tartozik igazolni, hogy az aláírás elfogadói minőségben történt. 155, Bpesti T.: A kereseti váltó külalakja, jelesül az, a körülmény, hogy II. rendű alp'eres a nevét a kereseti váltó előlapján közvetlenül a váltó szövege alatt, oly helyen irta alá, hol rendszerint a kibocsátó neve szokott iratni, azt a vélelmet állapítja meg, hogy II. rendű alperes a kereseti váltót, mely felperes válaszirati előadása szerint, annak alperesek által történt aláírásakor a jelenlegi intézvénynyel kitöltve nem volt, kibocsátói minőségben irta alá. Ezzel a vélelemmel szemben felperest terhelte annak bizonyítása, hogy II. rendű alperes1 a kereseti váltót elfogadói minőségben irta alá és hogy ennélfogva az intézvényt utólag aZ ő nevére is kitölteni jogosítva volt. Felperes azonban ebben az irányban elfogadható bizonyítékot fel nem hozott: mert a C. alatti kérdőpontokra felhívott tanukkal csak azt kívánta bizonyítani, hogy az I. rendű alperestől kapott kereseti váltót P. I. szolgának azzal az utasítással adta II. rendű alpereshez elvitel végett, hogy I. rendű alperest annak elfogadói minőségben való aláírására hívja fel, azt a döntő ténykörülményt azonban, hogy II. rendű alpereshez akkor, mikor a kereseti váltót aláirta, tényleg az a felhívás intéztetett, hogy a váltót mint elfogadó írj aialá, bizonyítani nem kívánta, sőt válaszirati előadása szerint P. nem tudja: hogy. ő mondta-e II. rendű alperesnek, hogy a váltót mint elfogadó irja alá, bizonyítani nem kívánta, sőt válaszkínált főeskü: esküdjék meg, hogy ő az A. alatti váltót tudva és szándékkal mint kibocsátó és nem mint elfogadó irta alá, II. rendű alperes ellenzése folytán a váltóeljárás-rendelet 26, §-a értelmében bizonyítékul nem alkalmazható. Ily körülmények közt felperes II. rendű alperest, a saját előadása szerint, utólag a váltóra vezetett intézvényben intézvényezettül megnevezni és ez által a II. rendű alperes kibocsátói minőségben vállalt váltókötelezettséget megváltoztatni é*s II. rendű alperest elfogadónak feltüntetni nem lévén jogosítottnak tekinthető, a kibocsátói minőségben kötelezettséget vállalt II. rendű alperessel szemben, a visszkereseti jognak fentartásához a váltótörvény 41. szakasza értelmében szükséges óvás felvételének elmulasztása következtében visszkereseti jogát elvesztette. C: Indokaiból helybenhagyta. (1902. nov. 26. 690. sz.) = V ö. a 3. §. 5- pontjánál közölt esetekkel. A kibocsátó felelőssége.*) 156, Bpesti T.: A váltótörvény 7. §-a a kibocsátónak, 23. §-ának első bekezdése az elfogadónak: váltójogi felelősségét elvontan állapítja meg, annak meghatározása nélkül, hogy a kötelezettség kinek1 irányában áll fenn. Megjelölik az adóst, de nem jelölik meg a hitelezőt. Azt a kér*) L a 346. sz. esetet is.