Váltó-, csőd- és szabadalmi jog (Budapest, 1906)

Kézjegyes váltónyilatkozat. 125 ugyan a vélelmet, hogy a kibocsájtó, mint visszkereset alatt álló előző 187t6 beváltás utján jutott más rendeletére szóló váltó birtokába, ezt a vélel- 3e met azonban a jelen esetben lerontja a tanúnak az S. T. 64. §-a alapján mérlegelt vallomása, mely teljesen bizonyítja, hogy a váltó a rendelvényesként megjelölt s—i takarékpénztárnál soha sem volt, hogy tehát a kibocsájtó soha visszkereset alatt nem állott s a váltót vissza sem válthatta. (1036/1901.) C.j Helybenhagyja, 1902. nov. 25. 611. sz.) A kéajegysyel tett váltó-nyilatkozat lcgitiiuácziója. 345. Kolozsvári T. : Habár a forgatmányt megelőző J. L. rendelvényestül a váltóra vezetett forgatói nyilatkozat szerint M. S. vau forgatmányosként megnevezve, s ekként ő kereseti váltónak foragtmány 'utján való átruházására jogosultnak tekintendő, mégis a tőle származott forgatmány, tekintettel arra, hogy annak tartalma szerint M. S. forgató nevét mint néviró B. M!. irta a váltóra s maga a forgatóként szereplő M. S. azt csak kézjegyével látta el, a V. T. 104. §-a szerint váltójogi hatálylyal nem hit s a felperes váltóbirtokosi minőségének igazolására nem alkalmas, stb. C: Helybenhagyta. (1896. szept. 1. 935/1895. sz. a.) Kgyüttkötelezett kibocsátó legitimát-ziója. 34<i. Marosvásárhelyi T.: H. S. alp. kibocsátóként fordul elő a váltón. Ez az alperes általánosságban tagadja, hogy ellene felp.-nek váltőkereseti joga lenne, és azzal érvel, hogy még abban az esetben sem léphet fel ellene felperes váltói uton, ha ő kibocsátótárs, tehát együttkötelezett lenne, mert a váltó nincs reá. átruházva s annálfogva csak az elfogadótól követelhet váltói uton fizetést, mert csakis az az ő előzője. Ez a kifogás alapos. Mert H. S. névaláírása felperes kibocsátói névaláírása alatt fordulván elő, miután m'ága a váltó — váltójogi állására vonatkozólag — egyéb adatot nem nyújt, őt a kibocsátó felperessel együttkötelezettnek, tehát kibocsátótársnak kell tekinteni. Együttkötelezés esetén pedig a váltót beváltó egyik társ csak az 1876. évi XXVII. t.-cz. 9. §-ában kitüntetett módon, vagyis csupán akkor szerzi meg a váltóra alapitható összes jogokat, ha a váltó forgatmány utján jutott tulajdonába; de nem a váltó puszta beváltása esetén, amikor — mint a jelen esetben is történt — csupán kibocsátói joga éledt föl és vált érvényesithetővé; amikor tahát őt váltókereseti jog csupán csak előzője, az elfogadó irányában illeti meg, nem illeti meg azonban kibocsátó társával őt a további eljárásra kellett utasitani. (901. május 15. 1342.) A H. S. alperes részéről emelt kifogásnak1 tehát helyet kellett adni, és ellenében felperest keresetével elutasítani. 0.: Indokaiból helybenhagyta. (1901. február 26. 1282/1900. sz.)