Váltó-, csőd- és szabadalmi jog (Budapest, 1906)

124 A tulajdonosi minőség igazolása. 1876:XXVII. A váltót üres forgatmány nyal ellátó forgatmányosnak tulajdonosi t.-cz. minősége. 1 > 342. C: A váltót üres íorgatmánynyal ellátó forgatmányos felp. váltótulajdonosnak tekintendő, mert az üres forgatmány melleti átruházás csak akkor történik meg, ha a forgató a váltót tényleg tovább adja; mi, ha meg nem történt, a hátirt nevét egyszerűen kitörölni jogosított felperestől a váltótulajdonosi minőség meg nem tagadható; s ha alperes kifogást sem tett, hivatalból ez egyáltalán nem vehető figyelembe. (1883. jan. 18. 939.) A váltó átruházásának esetei. 343. C: A váltó, mint névre szóló papír alapján érvényesíthető jogok megszerzéséhez, öröklés vagy bírói átruházás esetét kivéve a váltó birtokán kivül az arra jogosított fel átruházási nyilatkozata, forgatmánya vagy engedménye szükséges. (1882. február 12. 612.) A váltókibocsátónak, mint váltóbirtokosnak keresete az elfogadó ellen, ha a váltó a rendelvénycs birtokába nem jutott. 344, Bpesti T.: A sommás végzés hatályának megszüntetése felperest keresetével felperességi jog hiánya miatt elutasítja. A V. T. 7. §na a kibocsájtónak, 23. §. 1. bek. az elfogadónak váltójogi felelősségét elvileg állapítja meg annak meghatározása nélkül, hogy a kötelezettség kinek irányában áll fönn. Megjelölik azí adóst, de nem jelölik meg a hitelezőt. Azt a kérdést, hogy a váltókövetelés kit illet, a törvény egyéb rendelkezései szabályozzák. Ezek szerint a váltó birtoka mindig szükséges (39. §.), de másrészt a váltónak puszta birtoka sohasem elegendő a váltókövetelés érvényesítéséhez. Legitimálva van nem forgatott váltónál a rendelvényes, forgatott váltónál a hátiratok összefüggő és hozzá lenyúló lánczolatával igazolt forgatmányos (36. §.) lejárat után, ha az intézvényezett nem fizetett a váltókapcsolatban és visszkereset alatt álló személyek közül az, ki a váltót beváltotta. Ami különösen a kibocsájtó jogait illeti, a 23. §. 2. bekezdésével szemben az 1840. évi XV. t.-cz. 80. §-ának ellenkező rendelkezésével, annak kimondására szorítkozik, hogy az elfogadás az intézvényezettet a kibocsájtó irányában is váltó jogilag kötelezi, de nem határozza meg a kibocsájtó kereseti jogának megállapításához kívánt feltételeket s igy a legitimatio kérdését megnem olaja. Magában az a puszta tény ugyanis, hogy az intézvényezett elfogadói nyilatkozatát a váltóra ráirta, nem jogosíthatja fel a kibocsájtót, hogy tőle fizetést követeljen, mert ehhez okvetlen a váltó birtoka és a legitimatio szükséges. Ü3 a törvény mi támpontot sem nyújt arra, hogy éppen a kibocsájtónál a váltó birtokának puszta ténye elegendő lenne a perlési jog megállapításához; tehát reá nézve is áll az általános szabály, hogy a váltóbirtokos csak mint rendelvényes, vagy mint forgatmányos vagy akkor léphet fel fizetésre irányuló keresettel,, ha visszkereset alatt állván, a váltót visszaváltotta. A váltó birtoka megállapítja