Váltó-, csőd- és szabadalmi jog (Budapest, 1906)

Lejárat előtt felajánlott fizetés. 113 feljogosítaná az elfogadót a lejárat előtti fizetés elfogadásának kikény- 1876:XXVI1. szeritésére, ugy arra is fel kellett volna őt hatalmazni, hogy a fizetés 30"CZg elfogadására ekként kötelezett váltóbirtokos vonakodása esetén a váltóösszeget az elfogadó ily körülmények közt is birói letétbe fizethesse. ÍA váltótörvény intézkedésével kapcsolatban áll az 1881:XVII. t.-cz. 30. §-ának az az intézkedése, hogyha a váltóbirtokos a váltó lejárata előtti fizetést elfogádja s az az elfogadó utóbb csődbe esik, a váltótulajdonos megtámadási per utján a fizetett összeg visszafizetésére kötelezendő, de maga időközben elveszítené visszkereseti jogait előzői irányában, .mivel lejáratkor nem óvatolhatott, mivel visszkeresetét kellő időben nem indította meg, az pedig éppen az 1881:XVII. t.-cz. 30. §-át uraló törvényhozói czélzattal ellenkeznék, hogy a törvény egyrészt kényszeríti a váltóbirtokost arra, hogy a lejárat előtti fizetést fogadja el, másrészt a, fizetésnek ily elfogadásáért a tváltótulajdonost vagyoni kárral sújtsa. A törvényeknek vázolt rendelkezéseiből tehát nyilvánvaló, hogy a váltólejárati határnap valamennyi a váltóügyletbe és váltói viszonyba belépő fél érdekében kikötött és meghatározott határnapot képez, mely kikötést az egyik félnek egyoldalú akaratnyilvánítása meg nem változtathatja. (Keresk. T. K. 334. §-a.) Tekintve még azt, hogy a váltóbirtokosra nézve nincs oly kötelezettség megállapítva, hogy ő akár azt, hogy a váltó még birtokában van s hogy a váltót mint tulajdonos, vagy mint a forgatmányosnak megbízottja tartja-e birtokában, akár azt, hogy a váltót tovább átruházta (forgatta-e) vagy sem, megmondani tartoznék, s igy a lejárat előtti fizetés lehetővé tétele tényleg tisztáin a váltóbirtokos önkényétől függ, ki a váltót még a fizetéssel való megkinálás után is akadálytalanul tovább forgathatja; tekintve, hogy a váltó puszta birtokosa jogosítva lehet ugyan arra, hogy a váltót elfogadás hiánya miatt óvatolja (váltótkv. 17. §.) vagy biztosítást követelhessen (váltótkv. 29. §), de a váltóösszeg felvételére és nyugtatványozására a váltó tkv. 36. §-a értelmében csak1 fa váltónak igazolt tulajdonosa jogosult, az pedig, hogy a váltóbirtokos egyszersmind tulajdonos volt-e a lejárat előtti fizetés kínálásának pillanatában, rendszerint még meg1 sem állapítható, tekintve, hogy a kamattalan váltókölcsönnél, ha a váltóhitelező pénzét azonnal el nem helyezheti, a váltóösszegnek lejáratig való őrzésével járó teherrel a váltóhitelező helyzete az elfogadó önkényes cselekménye folytán rosszabbodnék, tekintve, hogy az esetek túlnyomó részében az elfogadó mindaddig, mig nek,íí a váltófizetés végett bemutatva nem lesz, nem is tudhatja azt, hogy a váltó kinek birtokában van, s i[giy a lejárat előtt fizetéskinálás icsak elvétve fordulhatna elő, ezek a viszonyok is támogatják a törvény intézkedéseiből! levont s fent kiemelt szabálynak helyes voltát. Felperest mint hitelezőt tehát a fizetés felvétele körül ebben az esetben késedelem nem terhelte s igy alperes az érvényesen elvállalt váltókötelezettségek alól a váltótőke letétbe helyezése által nem szabadult, hanem tekintettel arra, ho'gy a váltót lejáratkor ki nem 8 Döntvénytár. Váltó. Csőd. Szabadalom.