Váltó-, csőd- és szabadalmi jog (Budapest, 1906)

114 Á fizetési határnap. 1876: XXVII. fizette, a Váltótörvény 23. §. alapjáfn a tökeit és a keresetbe vett késedelmi t-"cz- kamatot megfizetni köteles. 30. §. C: Helybenhagyja (1896. szeptember 11-én 352/1895. sz. a.) 317. Akir. törvényszék: A kihallgatott tanuk egyező vallomása törvényes bizonyítókat képez alperesek amaz állításának valósága mellett, hogy alperes M. J. az 1892 deczember havában az A. alattinak lejárta előtt 16 frtot kínált, felperes pedig ezt a készpénzbeli ajánlatot elfogadni vonakodott; másrészt a periratoknál levő 1892. évi 18283. sz. letéti kérvénynyel és az elintéző végzéssel bé van igazolva az is, hogy alperesek az 1892. évi december 18-án, tehát a kereset beadása előtt a kereseti váltóösszeget a váltótörvény 40. §-ának értelmében felperes részére bírói letétbe helyezték. Annálfogva felperes keresetével elutasítandó volt; mert alperesek által 'érvényesített az a kifogás, hogy felperes a váltó lejárta előtt neki kinált kereseti összeget elfogadni vonakodott, mint olyan, a mely a felek közötti viszonyból közvetlenül ered, a váltótörvény 92. §-a szerint meg van engedve; mert továbbá felperes alneki felajánlott fizetést visszautasítani a V. T. 38. §-a szerint jogosítva nem volt; ellenben alperesek a V. T. 39. §-a szerint csak a nyugtatványozott váltó kiadása mellett tartozván fizetni, kétséget sem szenved, hogy alperesek ennek hiányában a kereseti váltóösszeget birói letétbe jogosan letették és alpereseknek fizetési ajánlata folytán sem a váltó óvatolásának, sem pedig a kereset megindításának szüksége fenn nem forog. A kir. ítélőtábla: A perbeli tényálláshoz képest ügydöntő kérdést az képez, hogy vájjon felperes a lejárat előtt ajánlott fizetést visszautasítani és a visszautasítás folytán alperesek a váltóösszeget fizetés joghatályával bírói letétbe helyezni jogosítva voltak-e vagy sem? A váltótörvény 38. §-a szerint a váltóbirtokos a felajánlott részletfizetést nem utasíthatja ugyan vissza, másrészről azonban az idézett szakasz elhelyezéséből kétségtelen, hogy e szabály csak a lejáratkor és óvásfelvétel előtt ajánlott fizetésre vonatkozik és igy Laz a lejárat előtt ajánlott fizetésre ki nem terjeszthető. A V. T. 40. §-a szerint pedig az elfogadó a fizetés hiánya miatti óvás felvételére rendelt határidő eltelte után a váltóbirtokos veszélyére és költségére a bíróságnál csak akkor teheti le, ha a fizetés a lejáratkor nem követeltetik. Ebből következik, hogy alperesek a váltóösszeget nem a lejárat előtt ajánlott fizetésnek visszautasítása, hanem csuplájn a miatt helyezhették volna fizetés joghatályával birói letétbe,, ha a felperes a fizetést a lejáratkor nem követelte volna. Minthogy azonban felperes a váltónak a lejáratkor fizetés végett történt bemutatását és azt, hogy akkor a váltóra fizetés nem teljesítetett, a. B. alatt csatolt és kellő időben felvett óvással igazolta és ezzel szemben a váltóösszegnek a bemutatás és óvásfelvétel után való birói letétbe helyezése alpereseket a fizetési kötelezettség alól a felhozottak szerint fel nem menti. l