Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

66 Öröklési jog. alapján részükre megítélt és nyílvánkönyvileg biztosítandó 20,256 frt örökségi tőkét7 a másodbirósági Ítéletben felsorolt ingó és ingatlan javakból I. r. alp. örökösei ellen is kielégítési végrehajtás utján behajtani. Indokok: A másodbiróság ítélete helybenhagyandó volt az abban felhozott és az elsőbiróság ítéletéből elfogadott indokok alapján és azért : mert felp.-ek az örökhagyó N. A. hagyatékából az ági értéket követelvén, nincs ugyan befolyással a per sorsára az, vájjon a néh. G. V. hagyatékát képezett és a törv.-es örökösödés rendje szerint néh. kiskorú N. A.-ra hárult vagyon, ama ági vagyon helyett szereztetett-e, mely néh. G. V.-re ennek szüleitől és ennek ágától hárult, mert a felp.-ek e nélkül is jogosítva lettek volna a közös törzsről hárult vagyon kiegészítését néh. G. V.-től követelni, és ez a joguk megvan a kiskorú N. A. hagyatékával szemben is, azon értéket illetőleg, amely néh. G. V.-től, mint ági természetű vagyon kiskorú N. A.-ra szállott, de ez a jog a dolog természete szerint nem terjedhet ki másra, mint arra az értékre, mely a kiskorú N. A.-ra néh. G. V. után szállott ; s minthogy ez a kiskorú örökhagyóra néh. G. V. után és az ő jogán hárult érték a per során bebizonyíttatott, felp.-ek a hagyatékban netán létező többlet értékre igényt nem tarthatnak, mert ez a többlet a szerzeményi minőség bizonyítása nélkül is, jogilag szerzeménynek tekintendő, melynek elöröklésében alp.-ek, mint közelebbi vérrokonok felp.-eket kizárják. (1900. ápr. 4. 3214/1899. sz.) Az értékkel felérő adóssággal terhelt ági vagyon az adósságok törlesztése által szerzeményivé válik. 47. Kassai tsz.: Az ideigl. törv. szab. 10. és 11. §-ai értelmében végrendelet és leszármazók hiányában az apa és anya, illetve ezek elhalálozása esetén a tőlük leszármazott oldalrokonok azon érték erejéig lévén örökösödésre hivatva, mely tőlük vagy águktól az örökhagyóra hárult, felp.-ek mint az 1884. márcz. 28-án elhalt V. I. örökhagyó testvérei alp. tagadásával szemben bizonyítani tartoztak, hogy a V. I.-ra atyjáról, az 1837. évi jan. hó 17-én elhalt V. A.-ról szállott hagyaték, illetve a kereset tárgyát képező ingatlan tevőleges értéket képviselt, mert az 1876. évi XVI. tcz. 33. ij-ának külső kellékek tekintetében meg nem felelő F) alatt örökösödési szerződés érvénytelensége mellett is örökösödési joguk csak a kimutatandó tevőleges érték erejéig lenne érvényesíthető. Ezen döntő ténykörülményt azonban felp.-ek nem bizonyították, de sőt valódinak és helyesnek általuk is beismert 2. sz. a. lel árból