Magánjog 3. kötet, Öröklési jog (Budapest, 1906)

Öröklési jog. szerint 720 frtra tehető, figyelemmel arra, hogy az örökhagyó jómódú földmives volt, s hogy a hagyaték évenkint 1617 frtot jövedelmez, az özvegyi eltartás egyenértéket a szakértők beosüjének középértékében évi 706 frt 66 krban kellett megállapítani annál is inkább, mert ezen az özvegyi jognak évi 706 frt 66 krban való megállapítása esetén is a hagyaték tiszta jövedelméből az örökösökre 900 frtot meghaladó tiszta jövedelem marad. Alp.-éknek az állami alkalmazottak özvegyei ellátására alapított érvelését az özvegyi jog megállapításánál figyelembe venni azért nem lehetett, mert ez az ellátásra igényt tartók és az állam között speciális viszonyt képez, s mert ezen ellátás az örökhagyó netán létező hagyatékát terhelő özvegyi jogra befolyással nem bir. Felp. özvegyi jogát, a hagyatéki javakat terhelő özvegy V. M.-né K. özvegyi jogának megszűnte előtti időre, tehát az özvegység egész tartamára azért kellett megállapítani mert a végrendeleti örökös özvegyi joggal bíró özv. V. M.-né volt, ki az örökséget néhai V. D. után a végrendelet alapján, melyben felp. részére az özvegyi tartás rendeltetett, fogadta el, ily esetben pedig, minthogy az örökös a végrendeleti öröklésre és a végrendeletre helyezkedett s azt elfogadta, az elhalt örökhagyó özvegyének özvegyi jogát elismerni köteles és nem védekezhetik egy már az egész hagyatékot terhelő özvegyi jog kifogásával. Özv. P. P.-né és kk. V. M. törvényes örökösödési jogát a néhai V. D. hagyatékára pedig azért nem lehetett elismerni, mert néhai V. D. hagyatéka végrendelet utján néh. V. M.-né K.-ra szállott, s azt nem bizonyították, hogy néhai V. M.-né K.-nak kizárólagos és bíróilag is elismert örökösei. (1893. nov. 8. 11561. sz.) Szegedi T.: Az elsőbiróság ítélete hh., mindazonáltal a felp. részére özvegyi tartás fejében megítélt összegnek oly megváltoztatásával, hogy alp.-ek e czimen 1841 frt 15 krt köteleztetnek a felp.nek az elsőbirói ítéletben kitett idő alatt és jogkövetkezmény terhével egyetemlegesen megfizetni. Indokok: Az id. törv. szab. 16. §-a által visszaállíttatván az özvegyi jogra nézve a régibb magyar törvények joghatálya, a felp. özvegyi joga megállapításánál, minthogy ő és elhalt férje a nem nemesek osztályához tartoztak, az 1840: VIII. tcz. 16. §-a az irányadó. Ennek rendelkezése szerint a mag nélkül elhalt jobbágy özvegye, a mig él és férje nevét viseli, annak minden javaiban benmaradni; más szóval annak összes javait haszonélvezni csak abban az esetben lévén jogosult, ha az elhunyt férj az ő illendő tartásáról végrendeletileg nem gondoskodott, kétségtelen, hogy miután néhai V. D. után az özvegyi jog iránt is intézkedő, senki által